Partraszálláskor...
Theodorus azon elmélkedik épp, amit társai meséltek kalandos útjukról. Csak bizakodni tud, hogy nem kerül elő egy újabb behemót szerű lény, aki egy időre megakasztja útjuk egyszerű mivoltát... Persze érzi azt is, hogy nem lesz egyszerű ez az út. Valami vagy valaki biztos beleköp majd a lord levesébe...
Ekkor azt veszi észre, hogy ott áll a lord mellett, aki épp legénységét nézi, akik szorgalmasan dolgoznak. Mivel egy pillanatra tétlennek látja, így szól hozzá:
- Uram, bár reménykedik mindenki abban, hogy sima utunk lesz, én mégis úgy érzem, hogy valami közbe fog jönni. Azt nem tudom, hogy a mi utunk alatt vagy a hajón lesz valami galiba, de itt, vagy ott valami biztos lesz. Ezért azt javaslom, hogy megfelelő védelem is maradjon a hajón!
Mivel én útra kelek, ajánlom, hogy Sir Aylward maradjon itt, illetve a hobbit, meg még akit jónak lát. Selmo atya is védelemre szorul, gondolom, erről sem feledkezett meg.
Éppen ezért kérem, nyugtasson meg engem, hogy megfelelő védelem marad a hajón távozásunk után is, hiszen akik távozunk (gyorsan körbepillant és kezével a távozók irányába mutat) elegendőek vagyunk egy hirtelen jött támadás elhárítására, de nem tudom, nem látom, kik maradnak a hajón.
Petrus gyorsan visszaszalad a hajóra, mert egyik pillanatról a másikra, míg nem figyelt, eltűnt jóbarátja, Alexander mellőle.
Szinte biztos benne, hogy nem barangolt előre bátran egymaga felfedezni a tájat (az nem ő lenne
) inkább visszatért a hajóra, mert valamit ottfejelthetett...
Így is volt. Alex úgy döntött, hogy a kisebb káoszban, ami az indulok közt volt, gyorsan visszaszalad és megtölt pár butykost kedvenc nedűjével, a tőtettel, nehogy elfogyjon, mire visszatér...
Petrus természetesen hamar észrevette a hordónál gubbasztó barátját, aki eddig már két butykost megtöltött, épp a harmadiknál tartott...
- Csak nem az útra készíted ezeket a butykosokat? -kérdezte Petrus
- Még szép, hogy az útra! Majd itthagyom, hogy a többieknek okozzon jókedvet, aztán mire visszaérünk, ne maradjon? Azt már nem! Viszek magammal egypár adagot bátorítónak!
- Hamarabb megfordulunk, minthogy ez elfogyna! Meg fogod látni, hogy nem fognak rájárni kedvencedre ittmaradó kollégáink!
Gyere inkább, mert mindketten ittmaradunk!
Közben Eizyen és a mostanában a fedélzetén ritkán látható Neldor halad el mellettük. Petrus utánuk szól:
- Ti is jöttök, vagy maradtok?
Gruhaa kapitány maradéktalanul meg van elégedve az eddig érkezettekkel, még pár harcos érkezése után fel is vonatja a vitorlát.
Thel indulás előtt felmosatja a padlót a csontvázmatrózokkal, majd azt veszik észre, hogy egy újabb, de kisebb pokolbéli csoport közeledik és érkezik a hajóra. Vezetőjük egy bizonyos Aldo nevű virítóan vörös bőrű Pit Lord-ként mutatkozik be, aki három morcos, és elég nagy termetű pokolkutya társaságában érkezik. Már korábban magára vonzotta a tekinteteket, de amikor a hajóra lépve egy hatalmasat durrant ostorával és ezzel 4 Démont kelt életre, akkor nincs olyan lény a hajón, aki ne rá figyelne... Természetesen jöttek még mások is mellette. Jött egy Démon, aki valami okból kifolyólag nem emlékszik a saját nevére sem, nemhogy arra, hogy mit keres itt a környéken (pláne a hajón), és még 5 famulus is érkezik meglehetősen nagy csinadratta közepette a hajóra. Fura lépéseik már maguk mosolyt csalnak az arcokra, az meg pláne, hogy mind katonasán egyszerre hajtja végre humorosabbnál humorosabb lepteit...
Gruhaa kapitány személyesen üdvözli a lordot és rövid beszélgetést folytatnak le az egyre sötétedő időben. Aldo elmondja, hogy a Pusztító csók nevű szórakozóhelyen értesült a hajó indulásáról és úgy döntött, hogy csatlakozik, már rég várt egy ilyen kalandra. Természetesen társaival megbeszélt mindent, így ők is szívesen jöttek vele együtt. Útközben egy Farkaslovassal és jópár Goblinnal hozta össze a sors. Természetesen megütköztek velük. Őmaga Pit Lordként életre keltett 3 démont, amiből kettőt megölt az ellen, de a harmadik megmaradt, míg saját barátai közül senki sem veszett oda a csatába. Egy fővel gyarapodott a létszám. Majd a hajóra érve azért csattintott az ostorával, hátha a hajó nemrég érkezett vissza egy csatából és van még rajta "éleszthető" Démonlehetőség. Szerencsével járt, így még ütőképesebb lesz a hajó legénysége!
A kapitány bár még nem akarta, de most elmondja, hogy bizony épp tegnap ért vissza az első felderítő útról, ami nem járt szerencsével.
Egy barátságtalan barbár hajó tanyázik a környékén, ezért szükséges a nagy létszám, hogy őket legyőzve útra kelhessen a második, de immáron igazi felderítőhajó!
Az első, minimális létszámú hajó megütközött ugyan a barbárokkal, de vissza kellett fordulnia, mert egy együgyű csontvázharcoson kívül ő volt az egyedüli túlelő. A hajó mentette meg az életét, hiszen gyorsabb volt, mint az ellenfélé és így meg tudott lépni előlük. Azért is sietteti az indulást, hogy még elkaphassa őket és leszámoljon velük!
Amint érkezik még pár lövész vagy mágus, máris kezdetét veszi az út.
A kapitány beszéde jelentősen feltüzelte a legénység minden tagját, akik alig várják már az indulást és az első ütközetet.
Azt hiszem, most ennyi elég lesz. Jó lenne még pár csatlakozó Lich vagy csontvázíjász (ha ez a H5-ös egységtípus egyáltalán elfogadható...).
)
Akkor egy kis kiegészítés! 
