A valaki nem is volt más, mint Alexander. Amint elég közel ért a matróz, azonnal neki szegezte a kérdést:
- Na, mi volt? Mindent tudni akarok! Semmit se hagyj ki! Mit akar itt ez a sok apró termetű lény? Csak nem harcra készülnek?
- Nyugodjatok meg! Nem lesz itt semmiféle harc, hacsak ki nem provokáljátok! Elmondok mindent, most viszont mindenki rakja el a fegyverét és nyugodjon meg! Jó hírekkel érkeztem!
Ott kezdeném, amikor elmentünk. Még Ystwan és társai sem tudták, mire számíthatnak, nemhogy én. Ezért óvatosan a háttérbe húzódtam és jól megnéztem minden apróbb zugot is, nehogy meglepetés érjen bennünket. Mégis sikerült meglepniük minket, de teljesen másképp.
Amint megtudták, kik érkeztek vissza hozzájuk, kiderült, hogy időközben hősökké váltak.
Kiderült ugyanis, hogy az a Hubard nevű törpe úr miféle trükkökkel játszotta ki társait és hogyan sikerült átvennie a hatalmat. Nem csak ezek a törpök voltak az egyetlenek, akiket elítéltetett, hanem mások is, de őket később már kivégeztette, nem úgy, ahogy Ystwanékat befagyaszttatta. Kiderült az is, hogy az akkori uralkodó, Nordragon herceg haláláért is ő a felelős, ezért elítélték. Mivel az azonnali halálbüntetést nem találták elég célravezetőnek, és példát is akartak mutatni azoknak, akiknek esetleg később ilyesmi jutna eszükbe, megvakították, kitépték nyelvét, levágták lábait, majd több évnyi szenvedése után élve elégették.
Akik pedig miatta vesztették életüket, azok nevét egy értékes táblán megtalálhatjuk a város főterén, mint Hubard mártírjai.
Mikor megjelent Ystwan és brigádja, az emberek nem akartak hinni szemüknek, hogy olyasvalakikkel találkoznak, akik átírták a történelemkönyveket. Korabeli rajzokon még fellelhetők voltak, így és elmesélt történeteik alapján bizony elfogadták őket és hatalmas ünnepséget csaptak. Mindenki megkereste leszármazottjait és kikérdezte, hogy mit tud azokról az időkről, amikor az a bizonyos dolog történt velük, és mi minden történt szeretteikkel.
Mivel az új törpék nem maradhattak, hanem ígéretüket be kellett teljesíteniük, így most kijött a város apraja-nagyja, hogy elbúcsúztassa őket. Kaptak mindenféle élelmet, italt, és megígértették velük, hogy egy napon még visszatérnek szülőföldjükre.
Ti meg itt fegyvert fogtok rájuk, hát nem egy szép dolog… Még jó, hogy én is elmentem velük!
- Ez elég érthetőnek és hihetőnek tűnik, amit mondasz, de még mindig nem tudom, mi a francnak cipeltek magukkal egy ekkora hordót?
- Tudod, ez a hordó tele van vízzel. Méghozzá ivóvízzel. Ugyanis kiderült, hogy a gejzírek vize nem iható, így hiába is mennénk megkeresni egyet, semmire sem mennénk vele.
- Most akkor mit tegyünk? Az egész vízszerzés a gejzírek vizére alapult, de már semmi szükség rájuk. Egyáltalán hogy tartja el magát ez a város itt a jégen és honnan nyernek akkor ivóvizet? Erről megtudtál valamit?
- Persze, mindent elmondtak. Fantasztikusan egyszerű, és nagyszerű az egész, bár már egyre nehezebb helyzetben vannak. Idefelé jövet belebotlottunk egy behemótba. Korábban több állatfajta is élt a környéken, ma már egyre kevesebb. Leginkább behemótok vannak erre, viszont őket nehéz észrevenni és legyőzni. Úgy csinálják, hogy a város körül több csapda is található, amibe belecsalják az állatot. A törpék súlya ugye nem túl nagy, míg egy behemóté hatalmas. A törpök simán átsétálnak a csapdán, az állat meg nagyobb súlya miatt beleesik. Alul erős szúróeszközökkel felnyársalják az állatot. Miután megdöglött, feldarabolják a húst, amit a jéggödör tartósít. A prémből pedig ruhát készítenek. Italt a gejzírekből nyernek, itt a város közelében is található egy forrás, amit meg is mutattak nekünk. A feltörő vizet kétfelé vezetik. Egyik vízfolyam megy a közös fürdőbe, a másik fele pedig egy igen érdekes, hosszú idő alatt kifejlesztett és tökéletesített szűrőrendszerbe. Itt kiválasztják a víz fogyasztásra alkalmatlan részeit, azokból különféle tárgyakat készítenek (szobrászoknak és építészeknek kiváló az anyag), a fogyasztható tiszta vizet pedig felhasználják főzésre, illetve fogyasztásra. Állatokat is tartanak és ritka, csak havas területen található növényeket termesztenek külön erre a célra kialakított ágyásokban. Ezeket ne úgy képzeljük el, mint nálunk! Itt nincs föld, de a gejzírek hordalékából másra felhasználhatatlan anyagok, valamint a saját ürülékük egyfajta illatos
egyvelege alkotja. Ezért általában akik ezekkel a növényekkel dolgoznak, hamarabb meghalnak, mert a gázokkal teli levegő nem éppen előnyös hatású. Tisztelik és nagyrabecsülik azt, aki ezzel képes foglalkozni!
- Hogy lehet az, hogy mi nem sétáltunk be egy ilyen behemótcsapdába? Miért adták nekünk a hordó vizet? Elmondtad jövetelünk célját nekik?
- A vakszerencse vezérelt minket utunkon, ezért nem estünk csapdába. De tényleg! A hordó vizet pedig tényleg azért adták, mert Ystwan elmondta nekik, mi is az uticélunk. Elfelejtettem mondani, hogy kaptunk pár elég részletes térképet is, ami a szigetet és a rajta található különleges ismertető pontokat ábrázolja. (előveszi és szétosztja a térképeket, majd mutatja) Pl. itt a hegy, amin átkeltünk, itt a hasadékvölgy, itt láthatók a gejzírek, itt a gleccserek és végül itt van a város, ahol vagyunk. Remélem, hasznos lesz ez a visszaút megtervezés során. Megtudtam tőlük azt is, hogy van a szigeten egy másik törpeváros is, ők viszont ellenségesek, senkit sem fogadnak barátságosan legyen az törpe vagy bármiféle más faj, csak saját maguk járkálhatnak szabadon a környékükön. Velük még nem hozott össze minket a sors, remélem, nem is fog. Bár azért nem hinném, hogy annyira kemény ellenfelek lennének, de nem árt az óvatosság!
Ezek után úgy gondolom, búcsút is inthetünk ennek a barátságos népnek, és sikeresen indulhatunk vissza a hajóra. Ystwan és társai pedig jönnek velünk, hiszen megmentettük őket, ezért úgy érzik, tartoznak nekünk és csatlakoznak hozzánk, hiszen bár itthon vannak, nem találják a helyüket.
A vízszerző brigád minden tagja érdeklődéssel figyeli a matróz beszámolóját. Senki sem tudja, pontosan mire gondol a másik, de az arcokból úgy látszik, mindenkinek lenne még kérdése. Vannak olyanok, akik megtartják maguknak gondolataikat, kérdéseiket, mások azonban felteszik a kérdéseket a matróznak. Az egyik legfontosabb kérdés, amit feltesz valaki, ez: „Hogyan tovább?”
Valamiről lemaradtam volna 
