Alexander látva, hogy a lény Cherbóval foglalkozik, újra felemelte alabárdját és az egyik általa gyenge pontnak titulált helyre próbált lecsapni. Ez pedig a lába és az ülepe közti hajlat volt. Mikor először próbálta megbökni a lényt, az épp elmozdult, így az alabárd simán lepattant a lényről. Viszont második kísérlete úgy nézett ki, sikeres volt. Behatolt a testébe, egy gyors mozdulattal kicsit megmozgatta benne, majd kihúzta, mire reagálni tudott volna rá. Ekkor furcsa dolog történt. Mivel egyszerre a behemót sem tudott több támadóval foglalkozni, bevetette újabb senki által sem várt védelmi eszközét, a fagyaurát.
Persze alabárdosunk nem tudta, hogy ez a halvány kékes valami egy fagyaura, mégis érezte, hogy köze van a lényhez, ezért picit hátrább lépett.
Sejtette, hogy a behemót elpusztításának esélye egyre csökken. Amint meglátta Neldort és azt, ahogy elhajítja kardját, felismerte a helyzetet és ahogy csak tudott, felkiáltott:
"MOST VAGY SOHA!"
Közben ő is elhajította alabárdját, egyenesen abba az irányba, ahol korábban megsebezte a lényt...

A hajón:
Petrus kisvártatva felébred, korábban, mint ahogy azt a többiek várták. Ő maga is meglepődik azon, hogy mennyire kipihentnek érzi magát, valamit korábbi sebeit vizsgálva hihetetlenkedve nyugtázza: Ezek is úgy néznek ki, mintha pár napot átaludtam volna. Kirohan a szobából és az első útjába kerülő matróztól megkérdezi, hogy vajon mennyit aludhatott.
Sajnos a matróz erre nem tud válaszolni, állítólag észre se vette, hogy visszatért a hajóra.
Petrus ekkor Theodorust keresi fel. Sejtette, hogy egy izgalmas kártyaparti közepén fogja találni...
Amint meglátja a lovag, egyből bocsánatot kérve feláll az asztaltól és hozzá siet. Dakk nem nézi jó szemmel a hirtelen távozást, úgy tűnik, nyerő vagy vesztes állásban van, és semmit sem kíván jobban, minthogy mielőbb vége legyen a partinak és újra le legyenek osztva a lapok... A lovag úgy véli, mintha egy halk morgást is hallana tőle, de nem törődik vele. Meg kell értenie a patásnak is, hogy Petrus állapota sokkal fontosabb bármiféle kártyapartinál.

Petrus kérdésére a lovag elmondja, hogy egy jó fél napot aludt, szerencsére az atya tökéletes gyógyítómunkát végzett, így eztán újra belevetheti magát abba, amit eddig csinált.
Ekkor az alabárdos elmondja a szörnyes sztorit a lovagnak és érdeklődik, vajon ki mondhatta azt, hogy lakatlan a sziget?
(Ekkor azonban már a kártyaasztal mellett vannak és mindenki hallja a szörnyes sztorit is és a kérdést is.)
Dakkon látszik, hogy szólni szeretne, bár az is lehet, hogy csak a kártyaparti mielőbbi befejezését szeretné mindenáron kieszközölni. A másik lovag figyelmesen hallgat.

Theodorus mindenki számára felteszi a kérdést:
- Vajon szükséges lenne egy kis segítség a vízszállító brigádnak? Vagy megoldják maguk? Ha segítségre szorulnak, elhagyhatjuk helyünket? Mit gondoltok?

Úgy emlékszem, hogy hárman kártyáztak, Dakk és a két lovag. Így a beszélgetés négy ember között zajlik, hiszen megjött Petrus is. Mi lesz a tanakodás végeredménye?
Kertics aktív jelenleg vagy passzív?

Akkor ezek szerint a tisztelt kártyázók nem csatlakoztak a mentőcsapathoz, ami szinte azonnal indult, miután a sérültet eltüntették a fedélzetről!

_________________
Üdv. Jou!

"Ha legközelebb újra megszületek, vadon élő ló szeretnék lenni. Szabadon nyargaló, büszke, örömittas széljáró! Nem akarnám, hogy valaha is befogjanak, felnyergeljenek, még akkor se, ha jól bánnának velem." (Vavyan Fable)

_________________
Üdv. Jou!

"Ha legközelebb újra megszületek, vadon élő ló szeretnék lenni. Szabadon nyargaló, büszke, örömittas széljáró! Nem akarnám, hogy valaha is befogjanak, felnyergeljenek, még akkor se, ha jól bánnának velem." (Vavyan Fable)

Csak röviden: a lord és a kapitány biztos a hajón tartózkodik, ilyen helyzetben ők nem hagyják el azt. Dakk és a két lovag lett kijelölve a hajó védelmére, nekik is szinte "kötelességük" állandóan ott tartózkodni, a szarvaspatás nagy bánatára, mert így kimarad egy csomó balhéból. A jó atya is jelenleg a hajón a van. Aki inaktív, arról feltételezzük, hogy szintúgy.

- VUÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! - a fájdalmas üvöltés elem erővel söpört végig a jégmezőn, a közelben állók egy jóideig semmi mást nem fognak hallani utána. Ha a harcosok azt hitték, hogy a lény eddig tombolt, akkor tévedtek. Szeliditett unikorniscsikónak tűnik az, amit ezidáig művelt... A penge talált, és mélyen belefúródott a szörnyeteg arcába. Az nagyot csapott oda, mert azt hitte, valami megszúrta csupán, és ezzel szinte tövig merült a fegyver a lény húsába. De meg nem ölte. Karmazsinpiros vérfolyam indul meg a szőrmók arcából, hogy szinte azonnal csontkeménnyé fagyjon. Előrelép, tesz pár tétova, tántorgó lépést, hogy megtévessze ellenfeleit.... hogy elbízzák magukat, azt higyék, végzetes sebet kapott. A seb tényleg súlyos, de csak a haragja nőtt. Igen, ott. Az az ocsmány, idegen szagú lény! Őt kell elkapni elsőnek!

Az elemi fagy szinte láthatatlanul csap ki a lény előre nyújtott karmos mancsából. Nem igazi varázslat, ösztönösen gyúrja a környék fellelhető manáját ebbe a pusztító energiacsóvába. Magában láthatatlan lenne, csupán a kavargó hópelyhek, és a jégszemcsékké fagyott pára jelzi útját. Majdnem talált. A démonka melletti hókupac csikorogva fagy csontkeménnyé. Sóhajtás szerű hang. Az elemi hideg így is érződik, hogy nem találta el célpontját. Dermesztő fagy kúszik a magóg lelkéig, hogy megbéklyózza, helyhez kösse őt addig, míg a lény újból erőt gyűjt. Míg ismét elég lesz hozzá a gyűlölete.

Az ott maradt alabárdos annak köszönheti életét, hogy éppen ijedten hátralép, és fenékre ül egy jégdarabban. A lény egy jó hat méteres ugrással szökken felé, kimeresztett, rettentő karmokkal, egyenesen oda, ahol pillanatokkal ezelőtt még a mellkasa volt. Így csak a túlfutott ugrás végeztével a hátsó lába találja el a földön fekvő férfit, nagyot penderítve rajta. Az alabárdos sebét zsibbasztó, halálos jégréteg fedi be szinte azonnal...

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

Neldor nyugtázta magában, hogy bár az ő fegyverét a lény elütötte azonban egy matróz rövidkardja célba talált és kellően komoly sebet ejtett a szörnyetegen.Az ezt követő tántorgás még tovább késztette az elfet hogy leírja ellenfelét.Pedig nem is gondolta volna hogy pont az ellenkezője fog történni...Egy kegyetlen fagysugár Cherbó felé, ami majdnem annak halálát okozza, és az alabárdos gyors leterítése nyugtalanná tette Neldort:a csata csak most kezdődött el igazán.Mivel közelharcot nem igazán akart vívni a lénnyel, úgy döntött a többiek segítségére siet.A behemót még Alexander közelében tartózkodott, így először Cherbó felé rohant, hogy felsegítse, elhúzza onnan és némi életet leheljen bele.A legtöbbször forró test most jéghidegen feküdt elötte.Nem gondolta volna hogy valaha is segíteni fog egy démonon de most az ő élete is nagyban fügött tőle.Behunyta szemét majd halk suttogásba kezdett:Lir er fallan eledhwen val rauko!...Halvány, sárgás fény vette körül és a levegő fagypont fölé emelkedett pár másodpercre.Nem volt egy kifejezett gyógyító varázslat így nem tudhatta biztosan, hogy segíteni fog-e egy démonon de mivel mást már nem tudott tenni, megpróbálta.És reménykedett.

Billy rémült arccal rohan oda az atyához! -Vajon mi történhetett?!-motyogja alig halhatóan- Mi jöhet még?!

A kártyázók végülis úgy döntenek, hogy nem szegik meg a parancsot, nem mennek a csapat segítségére. Meg kell tudniuk védeni magukat.
Petrus ekkor otthagyja őket és másokat keres a hajón, akiknek nem kötelező maradniuk, és akikkel együtt visszatérhet segíteni a többieknek. A távolban Billyt veszi észre. Oda is siet hozzá, és megkérdezi tőle:
- Ne haragudj a zavarásért! Kaptál parancsot arra, hogy feltétlen a hajón kell maradnod?
Az alabárdos ekkor észreveszi az atyát. Kérdőre is vonja gyorsan Billyt:
- Vele meg mit tettél?

Akit érdekel az eddigiek, word formátumban:

Heroes Online RPG mentés, WinWord formátumban, 1-11.

Az alabárd lepattant, hiszen a lény éppen a szúrás miatt (amit ezek szerint mégis érzett) elmozdult, pont Alexander felé fordult, az alabárdost a lény hátrébb rúgta egy kicsit, mikor elvétette az ugrást, meg szerzett némi fagyási sérülést az aurától. A sebe szerencsére nem nagy, de alabárd nélkül nem sok esélye marad a lénnyel szemben. Ezért azonnal felállt, és futni kezdett a lepattant alabárd irányába. A lény lassan eszmélt, ezért Alexnak szerencséje volt. No nem azért, mert az alabárdot fel tudta venni, hanem azért, mert a lény hatalmas végsőnek szánt lecsapását így elkerülte. Míg az újra összeszedte magát, Alexander egy célt tévesztett nyilvesszőt emelt fel a földről, ami még mindig szinte semmi fegyver, de mégis egy fokkal jobban érezte magát vele.
Az alabárd a lény mozgása miatt szerencsére már kívül került az aurán, így megszerezhető volt az alabárdos számára. Már csak pár lépés választja el tőle, de vajon odaér-e időben? Fel tudja venni, mielőtt a lény újra lecsap?

Theodorusék folytatják a kártyát. A lovag nagyon kíváncsi már arra, vajon miért sürgette Dakk annyira a folytatást?

Alexander amint elejti a nyilvesszőt, hogy kedvenc alabárdjára cserélje, látván, hogy először a nyilvessző fa része eltörik, mint a kőpadlóra véletlen leejtett borosüveg, aztán a fém is megreped, mint a nemrég sikeresen túlvilágra küldött légvadászok feje, mégsem veszi fel az alabárdot, hátha az is hasonló sorsra jut.
Úgy dönt, amíg az épen a földön, pontosabban a jégen van, még nem lesz semmi baja.
Így az időközben magához térő magóg felé siet, hogy megkérje, olvassza fel alabárdja körül a jeget, hogy semmiképp se mehessen tönkre kedvenc és jelenleg egyetlen fegyvere. Meg is kéri, a magóg válasza előtt azonban hátranéz, mivel egy hatalmas árnyék takarja el előle a meleg napsugarakat...
A lény mivel látja, hogy két kedvenc célpontja egymáshoz közeledik, elindul feléjük. Először azonban körbenéz, és konstatálja: csekély esély mutatkozik arra, hogy valaki más esetleg közben megtámadja. Hatalmas léptekkel indul el a két apró, de mozgékony célpontja felé.

Beorn, szükségem lesz még arra az alabárdra, így a "nemes anyagból készült fegyver" értelmezésem szerint a nyilvesszőre vonatkozik. Még ne tegyél földönfutóvá, ha kérhetem!
Várnám továbbá, hogy Dakk miként nyilatkozik a kártyapartin.

Dakk:
- A francba, minden jóból kihagynak! - hörrent a minotaurusz, akinek szemmel láthatólag viszket a marka, hogy kedvenc csatabárdját forgathassa. Azután észreveszi a "kavarodást" a hajó elején.
- Mi a gremlin? - nyög egyet. - Mi történt az atyával?
Éles látásával is csak annyit vesz ki, hogy a kormányos tágra nyílt szemmel bámulja az atyát, kedvenc gawája meg hasonlóképp.
Úgy dönt, ezt közelebbről is meg kell szemlélnie.

Freemy: ok.
Nagy monszta kinyírásával még megvárom Cherbot, hátha van valami jó ötlete!

Cherbó harci pozíciót vett fel a felé robogó monstrum előtt. A teste mellé emelte két kezét amikben vadul lobogó tűzgolyók jelentek meg. Abban a pillanatban izzadság lepte el az egész testét. Eddig észre sem vette hogy mekkora hőt bocsát ki a szervezete mikor pirokinetikai kepeségét használja. De most a szigetelt ruházatban megtapasztalhatta. Egyelőre nem törődött vele, a harci láz már vörös ködöt vont az agyára, minden idegszálával a fenevadra koncentrált. AAARRRRGGGHHH. Démoni üvöltés kíséretében engedte útjára a tűzgolyókat. Ebben a hideg pokolban talán még sosem látott tűz sercegve szállta át az egyre fogyó távolságot és egyenest a lény mellkasának ütközött. A lángok fellobbantak de nem kaptak bele a rém bundájába. A becsapódásuk helye megperzselte ugyan a szőrét, de a bundája tul hideg a ráfagyott jégdarabkáktól. És túl vastag is hogy komolyabb kárt tegyen benne. Cherbónak ideje sem volt meglepődni a látottakon. Az őt célbavevő szörnyeteg elérte. Reflexszerűen hajolt le a kardpengékkel vetekedő karmok elől. Elszaladt a roppant kar alatt közben bal kezéből egy újabb tűzgolyót vágott hozzá. A honalján találta el, Cherbó sejtése beigazolódott, ott a legvékonyabb a bundája és mivel sokat mozgatja a karjait így ki is kopott rendesen. Cherbó nem nézett hátra, de az éget hús jól ismert szaga elárulta a találat sikerességét.
Szaladt, futás közben jól érezte a fenevad tekintetét a hátán. Társai most esnek neki. A csatazaj hallatán Cherbó is megállt. Sarkon fordult és máris újabb forró ajándékot repített felé. Valami különös történt, a tűzgolyó félúton zsugorodni kezdett és erejét vesztve találta el a szörnyet. Észrevette hogy valami kékes derengés veszi körbe ellenfelüket, feltehetően az gyengítette le a támadását. Megrázta a fejét, nem engedte hogy a kétség behatoljon a gondolataiba. Le kell győzni ezt a bestiát.
Az emberek túl közel vannak most hozzá, megégetném őket ha távolról támadok- gondolta. Mindkét kezében lángok gyúltak és a fenevad fel kezdett rohanni. Ekkor érte el a jges lehelet és egyszerre rántotta össze minden idegsejtjét. Nem birt mozdulni, a gondolatai is akadoztak. Érezte hogy az elméjében lakozó tűz birokra kell a testébe hatóló hideggel, de nem sokáig fogja birni. Látta amint Neldor varázsszavakat kiált felé és érezte hogy a varázslat ugyan nem semlegesiti a hideget de a benne lakozó tűzet új életre csiholja. AARRRGGG. A tenyeréből felcsapó lángok jelezték hogy lerázta magáról a bénitó varázst.

Lillit egy sas fürgeségével csapott le. Már figyelte egy ideje a küzdőket, de csak most tudott elég bátorságot összeszedni hogy belevesse magát a harcba. A levegőből egy állat barátság varázslattal próbálta lenyugtatni a ragadozót, de nem működött. Túl agresszív hozzá hogy egy ilyen varázslat hatással legyen rá.
Zuhanórepülésből támadt és biztonságos távolságból egy energia gömböt lőtt felé. Meg sem lepüdött hogy a támadása hatástalan volt. Még egy patkányt sem tudna így megsebezni, de muszáj volt megprobálnia. Nem tudja tétlenül nézni a többiek elkeseredett harcát. Muszáj valahogy segítenem nekik .- csak ez villogott az agyában.

Cherbó megtorpant mikor meglátta a pixit. Egy különös ötlet jutott az eszébe. A nemrég múlt emlékei álltak össze benne, egy örült ötletté. Truklor gáz, a pixi, Delrór mester tanításai.
- LILLIT. Üvöltött a pixi felé, remélte hogy meghallja a behemót bömbölése közepette. A pixi közelebb repült hozzá, de nem ereszkedett le a földre. Jó neki a levegőben, biztonságban van. A társai egy időre lekötik a fenevadat, de lehet, hogy csak másodpercei vannak, ezért hadarva adta elő a mondandóját.
- Mikor ott a hajón bebüdösítetted a konyhát. Emlékszel?. Egy bonyolult összetevőjű gázt használtál. Tudnál még csinálni olyat? Lehetőleg sokat és nagyon tömény koncentrátumban. Ja és meg tudnád csinálni hogy ne vegyüljön el azonnal a levegővel?.
A pixi értetlen arccal bólintott és a szörny feje felé kezdett el repülni.
- Remélem sikerül, és remélem hogy jól emlékszem a könyvre. Hogy is van. Erőltette meg az agyát. A Truklor gáz igen erős fojtó hatású és émelygést okozó gázfajta. Felismerte a jellegzetes szagát mikor Lillit felforgatta a konyhát és a szakács gyomrát. Nem volt nehéz felismernie, elég sokat szippantott belőle Delrór mester laborjában. Hogy is volt a könyvben? A levegőben gyorsan elvegyül, szabad levegőn pedig azonnal eloszlik. Tömény formátumban viszont, ha elégé magas a koncentrációja és nem oszlik szét azonnal akkor magas hőmérsékleten robbanékonnyá válhat. Ha jól emlékszik az alkémiai könyvekben olvasottakra.
Na vén kuruzsló- gondolt halott mesterére. Remélem pontosan írtad le a gáz jellemzőit.
- Tartsuk egy helyben, kiátott társainak, és egy tűzlabdát vágott a rém felé.

Lillit a szörnyeteg feje fölött lebegett. A két támadója eléggé leköt és Cherbó is tűzgolyókkal, bombázza, így nagyából egy helyben áll.
Koncentrált, nehezen ment a varázslás, hiányzott a düh, amit a pimasz szakáccsal szemben érzett. Nyitott tenyerén egy szappanbuborék jelent meg, amiben zöldes füst imbolygott. A magog azt mondta nagyot és minél töményebbet. De egyátalán mire jó ez? Nem hinném, hogy egy kis büdi megriasztaná ezt a szörnyet. Na mindegy, hátha segít valamit a társainak. Nagy levegőt vett,ezzel a buborék többszörösére dagadt, még egy lélegzetvétel és akkorra lett mint maga Lillit. Az agya feszült hogy egyben tudja tartani a varázslatát. Összeszorított szemekkel koncentrált tovább és a gömb belsejében kavargó gáz egyre sűrűbb lett. Távolról már olyannak tünt mintha egy nagy zöld labda lenne. A méregzöld gáz betöltötte az egész gömbött, Lillit érezte hogy ha tovább növeli akkor a kezében durran szét. Az agya nem birta tovább megtartani a mágikus fonalakat, igy a készítmény kicsúszott a kezéből. Furcsa hogy nem emelkedni kezdett mint a multkor hanem süllyedni. Egyenesen a rém feje felé.

Cherbó folyamatosan támadta a lényt, a fél szemét mindig a felette köröző pixin tartva. A tűzgolyók rendszeresen vesztettek erejükből mikor beléptek a lényt körülvevő derengésbe. Látta mikor Lillit elengedte a gömböt. Jól sejtette, hogy ilyen tömény koncetrátumban nehezebb a levegőnél ezért lefelé süllyed. Lillit remekül összetartotta a gázt abban a buborékban. A társai felé kiáltott.
- TÜNJETEK ONNAN.- üvöltött ahogy csak tudott. Mindkét kezével dobálni kezdte a fenevad fejét, remélte hogy ezzel megzavarja annyira amíg a társai biztonságos távolságba vonulnak. A tűz nem sok kárt tett a jéghideg bundában, de a fellobbanó lángok remélhetőleg megzavarják a látását egy pillanatra. Eszeveszett tempóban támadta, csak az utolsó pillanatban vette észre hogy a gömb mindjárt eléri a rémet.
- FEKÜDJETEK A FÖLDRE- üvöltött ismét társai felé, és az utolsó tűzgolyóval a buborélot vette célba.

A mesélőre bizom a következményeket. Lehet hogy Cherbó rosszúl emlékezett és a buborékban lévő gáz nem is adja meg a várt hatást. Majd a sorsunk (azaz Beorn mester) eldönti.