Időzóna: UTC + 1 óra [ nyi ]




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 1577 hozzászólás ]  Oldal Előző  1 ... 53, 54, 55, 56, 57, 58, 59 ... 79  Következő
Szerző Üzenet
  Offline
 Hozzászólás témája:
HozzászólásElküldve: 2006 júl. 08 szomb., 15:42 
Avatar

Csatlakozott: 2005 máj. 25 szer., 14:49
Hozzászólások: 354
Tartózkodási hely: Apró ékszeresdoboz egy titkos fiókban
Derick furcsának találta ezt a sok madarat így, egy ekkora csoportban. Ismét előhúzta kardját, mivel ekkor röppentek fel az első nyilak. Ám ő nem sokat tehetett, míg a 'szörnyek' ode nem értek. Így míg erre sor került, leguggolt, és laza tartásban maga elé helyezte fegyverét, várt. Eközben egyre több és több nyíl indult útnak, és a mágusokon és látszott, hogy hamarosan ők is pusztítani kezdenek...

Hajrá, dúljon az a harc, follyon a vér, rohamozzanak az orkok...ja, az egy másik sztori :)


Vissza a tetejére
 Profil  
 
  Offline
 Hozzászólás témája:
HozzászólásElküldve: 2006 júl. 08 szomb., 16:01 
Avatar

Csatlakozott: 2005 ápr. 15 pén., 19:40
Hozzászólások: 146
Tartózkodási hely: Nyíregyháza
Clod - látva, hogy fegyver híján csak mágiatudására számíthat - magához veszi egy kiürült hordó tetejét pajzs gyanánt, s elkezd elméjében kutatni egy ideillő varázsige után. Azonban nincs ideje végiggondolni a dolgot, ugyanis az egyik szárnyas kreatúra már a közelében is van! Elsüti az egyik ideillő varázslatát. Kesztyűs kezéből lilás nyaláb lövell ki, egyenest a madár-lény felé. Az azonban ahelyett, hogy hirtelen zuhanórepülésbe kezdene - ami az izomsorvasztó átok után várható lenne - inkább lassan, tengelye körül pörögve bukik alá a háborgó mélységben. Mintha nem hatott volna rá a varázs megfelelően... "A fenébe!" - gondolja Clod magában - "Hiszen Neldor az előbb mondta, hogy csak tűzmágiát alkalmazzunk! Hogy a fészkes unikornisköpetbe fogom én így megvédeni magam vagy a többieket?" Ekkor azonban megpillantja az egyetlen lehetőséget, hogy fedezékbe kerüljön: a kabinok közötti folyosóra vezető ajtót. Ki tudja, talán valami fegyvert is találhat ott...

_________________
Kép
Kép


Vissza a tetejére
 Profil  
 
  Offline
 Hozzászólás témája:
HozzászólásElküldve: 2006 júl. 08 szomb., 16:54 
Avatar

Csatlakozott: 2003 okt. 08 szer., 18:17
Hozzászólások: 3376
Tartózkodási hely: New-Erathia
Theodosus szemében furcsának tűnt Neldor viselkedése, az, hogy átvette az irányítást, mégis követte, és úgy tett, ahogy az elf kérte. Nem tudta, honnan tudja, hogy a tűz a megfelelő ellenszer a közeledő veszélyre, mégis elhitte, viszont ha szerencsésen véget ér a csata, biztos rá fog kérdezni, hogy honnan tud ennyit ezekről a lényekről, illetve hatásos hatástalanításukról... Lovagunk nem tudott azzal az információval mit kezdeni, hogy tűz kell nekik, ennek ellenére amint lehetett, tüzelt, méghozzá amilyen gyorsan csak tudott... Hulltak is a lények rendesen a vízbe akkora csobbanások kíséretében, mintha legalább ökölméretű jégeső hullott volna a tengerbe...

Mikor már nagyon közel jártak a lények, a két alabárdos felvette azt a bizonyos védőpózt, amit még mikor hármasban voltak gyakoroltak be közelgő légiveszély ellen. Ez egy háromszög alakú alakzat volt. Elöl az alabárdosok, hátul pedig a lovag lőfegyverekkel. Amint a távolsági fegyver használhatatlanná válik, előkerül a kard és egymásnak háttal állva, egymásnak támaszkodva 360 fokban képesek harcolni úgy, hogy nem kell figyelniük arra, hogy hátbatámadják őket. Ez volt a terv, de a kivitelezésre még picit várni kell, mire elérhető közelségbe kerül az ellenséges csapat, ami úgy tűnik, félelmet nem ismerve megsemmisítő szándékkal érkezik...

Örülök, hogy végre hétvégén is vannak új események, új történések, hiszen eddig nagyon Beorn-függő volt az egész, és mikor hétvégén nem volt, akkor szünet volt. Már nem így van. Ez a jó! :)


Vissza a tetejére
 Profil  
 
  Offline
 Hozzászólás témája:
HozzászólásElküldve: 2006 júl. 09 vas., 12:20 
Avatar

Csatlakozott: 2003 okt. 08 szer., 18:17
Hozzászólások: 3376
Tartózkodási hely: New-Erathia
Fórumhiba... Lehet törölni!


A hozzászólást 3 alkalommal szerkesztették, utoljára Freemy 2006 júl. 09 vas., 12:49-kor.

Vissza a tetejére
 Profil  
 
  Offline
 Hozzászólás témája:
HozzászólásElküldve: 2006 júl. 09 vas., 12:23 
Avatar

Csatlakozott: 2003 okt. 08 szer., 18:17
Hozzászólások: 3376
Tartózkodási hely: New-Erathia
Tévedtem?

Miközben a támadók egyre közelednek, egyre inkább fogja el egy semmi mással összehasonlíthatatlanul eredeti érzés a hajón utazókat. Ez pedig a vérszomj.
Vannak viszont olyanok, akik pont ebben a pillanatban lépnek le a fedélzetről és tűnnek el a kabinok felé. Először az újonnan érkezett elf, nem sokkal később egy matróz teszi ugyanezt és tűnik el a kabinokhoz vezető folyosó sötétjében a kíváncsian fürkésző szempárok elől... Mindez Petrusnak tűnik fel épp, de biztos benne, hogy nem ő az egyetlen, akinek szemet szúrt effajta tevékenységük... Talán ennyire gyávák lennének? Az elfről története alapján ezt nem hitte volna, a matrózról viszont bármit el tudott képzelni, de ők nem harcosok, mégis kellene a segítség mindenkitől.

A valóság az, hogy az elf ugye fegyverért ment, míg a matróz tétlenségében épp öt figyelte és észrevette, hogy nem működött varázslata, kezeiben pedig fegyvert nem látott, így nem volt nehéz rájönnie, hová is siet az elf. Eszébejutott, hogy Theodorusék érkezésükkor nem csak magukat, hanem a tőtetet tartalmazó hordót, egyéb dolgokat, illetve egy kardokat tartalmazó ládát is a hajóra hoztak. Így gyorsan az elfhez sietett elmondta neki ezt és együtt a ládához siettek. Mivel nem volt bezárva, gyorsan felnyitották és a két kard illetve egy tőr közül az elf választott egyet magának, majd visszasiettek a fedélzetre.

Theodorus továbbra is szorgalmasan lőtte a nyílvesszőket a lényekre, közben pedig számolta is, hogy hányat szedett már le az ellenségből. Néha el is kiáltotta magát, mikor egy-egy kerek számot ért el, ezzel is ösztönözve társait.

Alexander gyorsan kihúzta utolsó adag tőtetét, a butykost elhajította és már csak a csatára összpontosított.


Vissza a tetejére
 Profil  
 
  Offline
 Hozzászólás témája:
HozzászólásElküldve: 2006 júl. 09 vas., 15:51 
Avatar

Csatlakozott: 2005 ápr. 15 pén., 19:40
Hozzászólások: 146
Tartózkodási hely: Nyíregyháza
Clod belép a kissé sötét folyosóra. Tudja, hogy most egyesek gyávának tarthatják cselekedete miatt, azonban nincs más választása, ha épp bőrrel meg akarja úszni a dolgot. Valahol csak talál egy fegyvert... ekkor azonban lépteket hall a háta mögött és amint megfordul meg is látja annak tulajdonosait, az egyik matrózt a fedélzetről.
-Mit keresel itt? - kérdezi az elf - Te nem harcolsz a madárlények ellen?
-Ugyanezt kérdezhetném tőled is...TE mit keresel itt?
-Nos... fegyver híján megpróbáltam megátkozni a kretúrákat, azonban valami gyenge mágikus ellenállásuk lehet, ezért így, ilyen módon hasztalanok az átkaim. Elindultam hát egy fegyvert keresni.
-Értem. Nos, ez esetben talán tudok segíteni - mondja a matróz és az egyik ajtóra mutat, amely Clod mögött van. Az elf nem teketóriázik, tudja, hogy minden percért kár amit itt töltenek.Belép a szobába, ahol különböző dolgokat lát. Hordókat, köteleket és egy nagy, poros ládát is. A matróz is belép az ajtón, s a ládához közeledik. Kattan a zár és kitárulkozik a láda mélye, ami teli-tele van fegyverekkel. A matróz ezek közül két kardot és egy tőrt vesz elő. A tőrt az övébe fűzi, majd az egyik kardot az elf felé nyújtja. Clod átveszi, s már rohannak is ki a fedélzetre.

Odakint épp ekkor közeledik a második madárraj. Clod gyorsan az övtarsolyához nyúl és pár bogyót vesz elő. Általában ezeket nyílhegyek mérgezésére használta, de nyíl híján kard is megteszi. Bekeni vele a kard pengéjét. Varázsolni nincs ideje, az egyik madár ugyanis már a közelébe ért. Éppenhogy nem találja el Clodot erős és hegyes karmaival, az elf azonban sikeresen sebet ejt rajta. Bár csak épp hogy megkarcolta, de ez elég, hogy a méreg bejusson a szervezetébe. Ezzel még a mágikus ellenállása sem veheti fel a versenyt. Még repül pár métert, majd az izmai lebénulnak, s nyeletlen baltaként hull alá a háborgó mélységbe.

"Egy már megvan" - gondolja Clod - "De ha ez így folytatódik akkor rövidesen madáreledel lesz belőlünk." Megpillantja a dzsinnt, aki épp apró tűznyilakat dobál a madarak felé. Odakiált:
-Te, dzsinn! Nincs valami jó nagy tűzlabda a tarsolyodban, hátha szétszélednek tőle...

_________________
Kép
Kép


Vissza a tetejére
 Profil  
 
  Offline
 Hozzászólás témája:
HozzászólásElküldve: 2006 júl. 09 vas., 20:08 
Avatar
Heroes Team

Csatlakozott: 2004 dec. 08 szer., 11:54
Hozzászólások: 2364
Tartózkodási hely: KisNetegyele...
Johnatan a vezényszó hallatára, mint a többi íjász, szintén el kezdi osztogatni az áldást! A lövedékek sorra egy-egy madár testében végződnek, s összesen csak 2 nyíl kerülte el valahogyan a célpontját! A közös támadásnak így volt annyi előnye, hogy az "elősereg" már nem tudta elérni a hajót, hanem a mögöttük lévőknek sikerült csak megközelíteni a hajót! Ezekre viszont már vajmi kevés, a fedélzetmesternek és még egy társának már semmi muníciója sem maradt, így kénytelenek voltak más fegyvernemmel felvenni a további harcot! Johnatan jobb híján a kért szigonyra esett a választása, míg íját a mögötte lévő fal és egy hordó közé rakta le, nehogy elvesszék a harc hevében! Ezután kezdődött ám csak a viaskodás! Szinte keresgélni se kellett, szó nélkül jöttek az ellenfelek, csak sorra kellett volna vágni őket! De nem voltak azért ennyire buta jószágok, amennyire csak lehetett elkerülték valamelyest a csapásokat, így megnehezedett a harcolók dolga! Johnatannak is az első két áldozatjelöltje elkerülte a nekik szánt csapásokat, s így többnyire csak felületi karcolások érték őket, viszont az egyiknek sikerült beleakaszkodnia a rajtalévő bőrpáncélba, ami a megerősítések ellenére papírként hasadt szét, ahol a karmok felszántották! Szerencsére nem hatoltak túl mélyre, így sebesülést nem szerzett, viszont annál nagyobb odafigyelésre ösztökélték a fegyver használóját! A madarak egy forduló manőver segítségével újra támadásba lendültek, viszont ezt a próbálkozásukat már nem élték túl! Az első próbálkozónak szimplán belehasított a mellkasába a szigony hegyével, a másodikat pedig fordulásból keresztülszúrta a nyakánál fogva! Miután kiszabadította fegyverét máris kénytelen volt megválni tőle, hisz az egyik martóz eléggé egyértelműen vesztes párharcot vívott az egyikkel, s kénytelen volt megmenteni a helyzetet! A madár testét keresztüllyukasztotta a fegyverrel, majd a lendület éppen a két alabárdossal operáló lovag mellé repítette a jószágot, ami kis kínlódás után végleg megmeredt! Johnatan meg egy-két bukfencet követően gyorsan ott termett, hogy visszaszerezze tulajdonát, majd egy gyors "Bocsi, nem direkt volt!"–ot engedett el a kicsit meglepődöttnek látszó lovag felé, majd kihúzta fegyverét a tetemből, s a tetemet az egyik fajtársához vágta, önmagát meg visszavetette a harcokba!

_________________
Üdv. Jou!

"Ha legközelebb újra megszületek, vadon élő ló szeretnék lenni. Szabadon nyargaló, büszke, örömittas széljáró! Nem akarnám, hogy valaha is befogjanak, felnyergeljenek, még akkor se, ha jól bánnának velem." (Vavyan Fable)


Vissza a tetejére
 Profil  
 
  Offline
 Hozzászólás témája:
HozzászólásElküldve: 2006 júl. 10 hétf., 1:35 
Avatar

Csatlakozott: 2003 okt. 08 szer., 18:17
Hozzászólások: 3376
Tartózkodási hely: New-Erathia
Petrus örömmel nyugtázta, hogy nem sokkal távozásuk után hamar, immáron felfegyverkezve vissza is tértek, akikről az előbb úgy vélte, gyávaságuk viszi a sírba őket... Közben arra lett figyelmes, hogy a lovag egy nagyot káromkodik, ugyanis elfogyott a muníció. Mostantól pár pillanat csend következett és meg is érkeztek a fenevadak...

Theodorus amint elfogytak lőszerei, hátára csatolta fegyverét és előhúzta kardját. Felvették azt a bizonyos begyakorolt pózt és várakoztak. Amikor megérkezett az első csoport madár, egyből rájöttek, hogy formációjuk csak akkor hatásos, ha körbeveszik őket. Viszont a lények csak egy irányból érkeztek, így felbontották az alakzatot és a lovag javaslatára alkalmazták a "B" tervet.

Alexander nem is bírta ki szó nélkül. Miután a második lényt sikeresen elküldte a túlvilágra, oda is szólt a lovagnak:
- Még az a jó, ha mindig kéznél van egy "B" terv! :wink:

Ez a "B" terv abból állt, hogy egymás mellé álltak, Theodorus-Alexander-Petrus sorrendben és mint a fal visszatartották az ellenállást.

Theodorus a harmadik levágott és a negyedik levágásra készülő éppen érkező lény közötti másodpercben egy borzasztó nagy puffanásra lett figyelmes a háta mögött. Meg is ilyedt rendesen, egy verejtékcseppnek nem mondható cseppecske meg is jelent férfiasságától nem messze, de ezt természetesen titkolta, hiszen senki sem láthatta... Hirtelen azt hitte, már hátulról is jönnek a lények és ez cseppet sem nyugtatta meg... Természetesen ez részben igaz is volt, de mivel csak Johnatan küldött véletlenül feléje egy már-már majdnem mozdulatlan testet, nem beszélhetünk rendszerességről, sem kétirányú támadásról.
Miután bocsánatot kért, kapott és távozott Johnatan, úgy adódott, hogy a következő vad lényt Theodorus majdnem teljesen véletlenül épp a fedélzetmeser lába mellé repítette utolsó útjára, ami ugyancsak csattant, nyekkent egyet, nem kis meglepetést okozott odaát, majd mikor hirtelen egymásra néztek, a lovag barátian kacsintott egyet és azt mondta:
- Kvittek vagyunk! :lol:

Majd mindenki folytatta kedvenc időtöltését, az öldöklésbe fulladt kalandozást.


Vissza a tetejére
 Profil  
 
  Offline
 Hozzászólás témája:
HozzászólásElküldve: 2006 júl. 10 hétf., 9:52 
Avatar

Csatlakozott: 2005 aug. 16 kedd, 17:06
Hozzászólások: 2137
Tartózkodási hely: Dungeon
MGee írta:
-Dakk, van ezen a bárkán valami raktárféleség, ahonnan nyilat és íjat szerezhetek? Nem szeretném cafatokban végezni ezt a kis találkát szárnyas "barátainkkal"...
- Hogyne! Ahol a fedélzetmester, ő majd megmutatja... ááá, gyere velem, gyorsan nézünk valamit! - azzal magával "rángatja" a fegyverraktárnak használt helyiségbe.

Cikász:
Szétsugárzod magadból a sötét gondolatokat, megpróbálod eljuttatni a mentálmágushoz üzeneted. De... semmi. Szinte biztos vagy benne, hogy nem vette a "címzett" a neki szánt kifakadásodat.


Freemy írta:
...eddig nagyon Beorn-függő volt az egész...
Nana! Valami gond van a mesélővel? :roll: Jó volt amit írtatok, de a dzsinn nem hajigált tűznyilakat, ok? Ne mozgassátok az NPC-met, ha nem muszáj. Thx.

A dzsinn:
Abdul el Hazed tudta, hogy a gyilkos madarak ő érte jöttek. Nem tudta, pontosan miért, de azt, hogy ő a célpont, szinte száz százalékos biztonsággal megérezte.
- Nem, akkor sem leszek könnyű préda!!!
A düh lassan növekedett benne, de annál magasabb szinten tetőzött, mikor elérte haragja csúcsát.
- NEM HAGYOM, HOGY ILYEN ALANTAS MÓDSZEREKKEL VÉGEZZETEK VELEM!!! ELPUSZTÍTOTTÁTOK A MÚLTAMAT, DE VISSZATÉREK, ÉS BOSSZÚM RETTENETES LESZ!!! - üvöltött befelé.
A külső szemlélők mindebből csak annyit vesznek észre, hogy a dzsinn arca egyre elszántabbá válik, aranysárga szemei összeszűkülnek, keze ökölbe szorul. Ezután körülnéz, hogy a többiek mit cselekednek.
- Hozzátok közelebb a nyílvesszőket! - mondja határozottan.

Néhány szót mond csupán, a távoli, idegen anyanyelvén, és bal tenyerét elhúzza az összehalmozott nyílvesszők felett. Azok vége egy pillanatra halovány, vörös fénnyel felvillan.
- Lőjétek oda, ahol a legtöbben vannak. Nem kell különösebbképpen célozni! - szól a nemesdzsinn, majd egy pillanatra megtántorodik. Látszik rajta, hogy a varázslat kicsit többet vett ki belőle, mint amennyire számított.
- Átkozottak! - dühöng, s ismét összeszedi magát. - Gyertek csak, ha engem akartok!
Újabb szó, újabb mozdulat, és a teste körül bántóan forró, sistergő, lávavörös tűzaura képződik. A lobot vető tűzaura egy pillanatra kihunyni látszik, amint a hajó védelmi rúnái birokra kélnek az idegen mágiával. A dzsinn arcán fájdalom suhan keresztül, de ismét csak siekerül erőt vennie magán, és pár pillanat mulva teljes erővel lobban fel körülötte a gyilkos mágia. Érdekes, hogy sem a hajó fedélzetét, se a dzsinn ruházatát nem perzselik meg az aranysárga lángnyelvek...
Abdul el Hazed ekkor előhúzza mindkét handzsárját, és azokot is lángokba burkolja. Arcán gyilkos öröm tükröződik: egy megcsalt, becsapott, száműzött nemesdzsinn minden haragja ott fénylik a vonásaiban...


Eközben Dakk, és a mesterlövész is visszatérnek.
- Az anyátok mindenit! - kiált dühödten a minotaurusz, mikor az első, rácsapó madárszerű lény majdnem sikerrel vájja ki jobb szemét.
- Egy kis helyet, ha kérhetném! - kiált, és gyilkos erővel pörgetni kezdi a csatabárdot a feje körül. Nem semmi erő szorulhatott belé, hogy a súlyos eszközzel meg tudja tenni ezt a mutatványt... Szemmel láthatólag azonban működik a dolog, elszánt arccal, minden erejét latba vetve, még fokozza is egy kicsit a tempót. A közelébe kerülő madárlények darált húsként végzik a rettentő acélfalat elérve...

A dzsinn által megbűvölt nyílvesszők jókora tűzgolyókként robbannak, úgyhogy lehetőleg ne közelharcban használjátok őket... :lol:
A madarak elsősorban tényleg a dzsinnt támadják, és rendre el is hamvadnak a testét körülölelő lángaurában, vagy végez velük a két, emberfeletti sebességgel forgatott, lángoló handzsár, de azért jut még bőven belőlük másoknak is... :lol:

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni! :)
Heroes3 map editor Codex v3.0


A hozzászólást 3 alkalommal szerkesztették, utoljára Beorn the Shapeshifter 2006 júl. 10 hétf., 11:43-kor.

Vissza a tetejére
 Profil  
 
  Offline
 Hozzászólás témája:
HozzászólásElküldve: 2006 júl. 10 hétf., 11:02 
Avatar

Csatlakozott: 2003 okt. 08 szer., 18:17
Hozzászólások: 3376
Tartózkodási hely: New-Erathia
Beorn the Shapeshifter írta:
Freemy írta:
...eddig nagyon Beorn-függő volt az egész...

Nana! Valami gond van a mesélővel? :roll:
Semmi gond. Minden a legjobb, csak mikor nem vagy hétvégenként, eddig nem történt semmi, most viszont végre az újaknak köszönhetőleg szombaton és vasárnap is alakult a sztori. :)
Egy apró megjegyzést viszont engedj meg:
Az új elf már szerzett fegyvert, így most inkább ne csalogasd a fegyverraktárba! :wink:
Az is lehet, hogy elküldöd a fedélzetmesterhez, akit végülis nem talál meg vagy már nincs ideje hozzálépni. Megoldható, viszont az elf nem lehet egyszerre a fegyverraktárban is meg Theodorus ládájánál is...


Vissza a tetejére
 Profil  
 
  Offline
 Hozzászólás témája:
HozzászólásElküldve: 2006 júl. 10 hétf., 13:24 
Avatar

Csatlakozott: 2003 dec. 16 kedd, 13:00
Hozzászólások: 109
Cherbó kétkézzel hadonászott a tollas ördögök után. Megpróbált tűzet gyújtani, de a jól ismert védőmágia ismét lecsapott rá. A fájdalom csak egy szemvillanásig tartott, és a próbálkozással együtt tovatűnt. Sajnos puszta karmokkal nem sokat tehet. Sikerül néhányat elkapnia, azoknak vagy szétvágta a karmaival, vagy pedig megragadta és leharapta a fejét. A madarak éles karmai és hegyes csőrei hullámszerűen csaptak le rá. Már mindkét vállából folydogált a vér. Az egyik szárnyas most mélyeszti karmait a hátába, odakap és érzi ahogy a madár gerince reccsenve törik szét. Számtalan apróbb seb fedi már az egész testét, milyen egyszerű lenne egy tűzgolyóval szétkergetni őket, de így szinte fegyvertelennek érezte magát. Ráadásul a hirtelen támadt hideg is rendesen kikezdte már. A többiekkel ellentétben csak egy vékony fekete nadrágot viselt, és a forró vulkánikus éghajlathoz szokott magóg nehezen tűrte a csontig hatoló hideget. Érezte, hogy végtagjai lassulni kezdenek, de a harcot egy pillanatra sem adhatja fel. Egy újabb madár fejét harapta, közben a másik kezével ismét a hátára támadókat igyekezte elhessegetni.


Vissza a tetejére
 Profil  
 
  Offline
 Hozzászólás témája:
HozzászólásElküldve: 2006 júl. 10 hétf., 13:25 

Csatlakozott: 2006 márc. 06 hétf., 13:40
Hozzászólások: 68
Lillit még mindig remegő gyomorral állt az ijjászok mellet. Nagyobb biztonságban érezte itt magát. A hatalmas madárraj vilyogva csapott le rájuk. Sikítani szeretnék, de nem akarom hogy a többiek gyávának tartsanak. Kezét az égre emelte és egy energia gömböt lött a támadók közé. Halk pukkanással találta el az egyiket és a madár jó pár métert zuhant de aztán ismét szárnyra kapott. – Hopp. Úgy néz ki ez elég gyengécskére sikeredett. Újra tüzelt, ezáltal egy erősebbet préselt ki magából de ez meg nem talált el senkit. Ez így nem lesz jó- futott át az agyán. Talán álom vagy szerelem porral többre menne de a többiek túl közel vannak hogy használhassa. A védőháló ötlete is túl későn jutott eszébe. Közben újabb energia gömböt küldött útjára. Ez már eltalált egyet a fekete fellegből és a madárka rángatózva esett a fedélzetre. Még él, és ha a görcsei elmúlnak újra támadni fog. Áá Miért nem figyelt oda jobban mikor a harci varázslatokat tanították, most már ezerszer is megbánta hogy régebben a trénigézés helyett inkább fürödni ment a barátnőivel. Sosem gondolta hogy szüksége lenne harci tudományokra. A pixik nemzetsége amúgy sem a harcokban elért sikereiről hiresek.
Most csapott le az első madárraj. Nincs idő közéjük lőni, Lillit a szárnyaival takarta el a testét és szegény ide vagy oda de menekülni kezdett. Éles csörök csapodtak a hátának amitől félig fájdalmasan félig ijedten felsikított. A hajó túlsó oldaláig futott ahol is egy ugrással a levegőbe emelkedett. Sebes szárnycsapásokkal távolodott el a hajótól. Mikor hátrapillantott, látta hogy egy csapatnyi fekete madár, üldözőbe vette.
- Talán sikerül elcsalnom öket a hajótól, amíg a többiek boldogulnak a maradékkal. Remélte hogy elég gyorsan repül hogy ne érjék utol, ám elszámította magát. Az egyik utol érte és a szárnyai tövébe mélyesztette a karmait. Lillit könnyekkel küszködve sikított a fájdalomtól, érezte, hogy szárnyai megbénulnak, és egyenesen a tengerbe zuhan. Nagy akaraterő kellet hogy ne ájuljon el a hideg vízbe történő becsapódás közben. Sikerült a felszínre küzdeni magát, de a madarak még mindig ott voltak és csak az alkalomra vártak hogy ismét lecsaphassanak. A vízből nem tudok felszállni a hajó meg legalább 20 méterre, van, széttépnének ha oda próbálnék úszni. Az úszás sem mondható éppen erősségének, igy is kétségbeesett kapálózásokkal tartja csak fent magát.
- Segítség!!! Kiáltotta torka szakadtából, remélte hogy a madarak vijjogása nem nyomja el a hangját.


Vissza a tetejére
 Profil  
 
  Offline
 Hozzászólás témája:
HozzászólásElküldve: 2006 júl. 10 hétf., 14:16 
Avatar

Csatlakozott: 2005 aug. 16 kedd, 17:06
Hozzászólások: 2137
Tartózkodási hely: Dungeon
Kép
Dakk a korlátnál áll, és izomszakasztó mód pörgeti rettentő csatabárdját. A túl közel merészkedő madárlények véres tollcsomóként, vagy szétszabdalt hússzeletekként végzik a közelében. A minotaurusznak mindeközben még arra is van érkezése, hogy néha a társai felé pillantson: így azután pont jól látja az apró termetű pixie tündérke kétségbeesett menekülését, és vízbe zuhanását.

Nem tudni, mi ütött a nagydarab, sok harcot megjárt minotauruszba. Hirtelen kissé megkérgesedett szívét elönti a szánalom, és az érzés, hogy nem bírná elviselni, ha az aprócska szárnyas lányt elnyelné a jeges víz, vagy a madárlányek karmai között végezné.

- Vigyááááztam! - bömböl fel, elhessegetve az útból az egyik alabárdost, majd bárdját a korlát fájába vágva, egy kecsesnek nem igazán nevezhető fejessel a habokba veti magát.

Rettentő hideg... a szíve megáll egy pillanatra, élete csupán egyetlen hahszálon függ. De a természetadta túlélő képessége, az emberfeletti élni akarása most is megteszi a magáét: pár pillanat múlva káromkodva, prüszkölve, egyre dermedő tagokkal, de a felszínra rúgja magát. Körülnéz, és meglátja a vízben kapálódzó pöttöm lánykát, és az őt szorongató három madárszörnyet.

Nagyot morrant: vadállati, mélyről jövő hang. Két tempó, és a pixie közelébe jut, majd egyet csap felfele a jobb öklével, amivel gerincét töri az egyik madárlénynek. Egy másiknak a nyakát roppantja el, a harmadiknak pedig, aki az arcát veszi célba, nemes egyszerűséggel átharapja a koponyáját. Prüszkölve köpi ki a tollcsomókat és agyvelődarabokat a szájából.
- De kurv' rossz ízed van! Gyere, Lillit, vagy hogy hívnak, mássz fel a vállamra! Utol kell érni a hajót, amíg nem késő.

Azzal, mikor a tündérke úgy látszik némileg biztonságba jut, erős karcsapásokkal indul az egyre távolodó Ezüstsólyom Röpte után, melyet a Légvadászok felhője szinte eltakar előlük. Csak a tűzgolyókként robbanó nyílvesszők világítják meg a környéket olykor-olykor, és terítenek be mindent szétszaggatott, megpörkölt madártetemekkel...

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni! :)
Heroes3 map editor Codex v3.0


A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Beorn the Shapeshifter 2006 júl. 10 hétf., 14:31-kor.

Vissza a tetejére
 Profil  
 
  Offline
 Hozzászólás témája:
HozzászólásElküldve: 2006 júl. 10 hétf., 14:28 
Avatar

Csatlakozott: 2003 okt. 08 szer., 18:17
Hozzászólások: 3376
Tartózkodási hely: New-Erathia
Sajnos mire a dzsinn megszólalt, a lovagnak már nem maradt lőszere. Oda is szólt a kékségnek:
-Előbb is eszébejuthatott volna ez a mágia, már minden lőszerem elfogyott...

Majd épp mielőtt még lecsaptak volna a lények, meglátta Dakkot, aki épp régi barátját invitálta volna a fegyverraktárba, de már nem volt elég ideje. Az első raj utolsó életben maradt madara lecsapott rá úgy, hogy elájult. Így az elf más úton jutott fegyverhez. Közben megérkezett a második csapat madár is, a még eszméletlen Dakkot elf barátja védelmezte, míg magához nem tért... Ekkor furcsa volt. Azt mondta, hogy mintha együtt lettek volna ketten a fegyverraktárban... Szegény nagy ütést kaphatott...
Mindegy, gondolta a lovag és valószínűleg elf barátja is, hiszen nem tette szóvá, hogy mi történt. Valószínűleg azért, hogy ez ne hátráltassa a csatában.

Ne haragudj Beorn, de más megoldást nem láttam arra, hogy helyrehozzam hibádat. Ha valaki valamilyen megoldást kitalál a dologra, utólag ne kelljen más miatt megváltoztatnia, legyen az első megoldás a végleges, hacsak nincs benne durva, értelemzavaró dolog. Szerintem az én megoldásomban ilyesmi nem volt, MGee is belement, innentől ne kelljen változtatnunk rajta! Remélem nem sértődsz meg ezen, de ez így tiszta!


Vissza a tetejére
 Profil  
 
  Offline
 Hozzászólás témája:
HozzászólásElküldve: 2006 júl. 10 hétf., 18:50 
Avatar

Csatlakozott: 2005 máj. 25 szer., 14:49
Hozzászólások: 354
Tartózkodási hely: Apró ékszeresdoboz egy titkos fiókban
Derick laza testtartása a múlté volt, amint az első madarak lecsaptak rá. Továbbra is guggolva maradt, bal lábára támaszkodva. Fejét a karmok ellen védekezésképp lehajtotta, és úgy vagdalkozott egy ideig a rárepülö szárnyasok között - nem sok sikerrel. Mikor az egyik Légvadász így is majdnem belerepült az arcába, megelégelte a dolgot, izmai megfeszültek és elrúgta magát bal lábáról és ugyanezzel a lendülettel kettő madarat vágott ketté, egyet pedig a fejétől szabadított meg. Mivel Derick nem volt messze a nemesdzsinntől eléggé szaporán érkeztek a dögök.
A harcos kitartóan szeletelte őket, de egyre többen és többen érkeztek, ráadásul ideiglenesen nem nyilaztak a társai. Derick már csak a madarakat, a kardját és a lángokban fürdő dzsinnt látta.
- Nem fog ez így menni - szűrte a fogai közt, miközben egy újabb szárnyast ölt meg, ám ez idő alatt a feje felett kavargó tömegből kivált egy lény, és karmait a harcos hátába vájta. Az egyébként is legyengült férfinak már felkiáltani sem maradt ereje, szemébe könnyek szöktek, ahogy próbált talpon maradni. Eközben a dzsinn körül émelyítő bűz terjengett az elégett tetemek miatt; ez sem könnyített Derick helyzetén. Érezte, hogy ha nem tesz valamit sürgősen, itt hagyja a fogát, hisz' a többiek is szinte térdig gázolnak a tetemekben, nem tudtak a segítségére sietni.
D'Rok elővette kicsiny számszeríját, célzás nélkül keresztüllőtt vele két bestiát a hatalmas áradatban, majd kardját jobb kezébe fogva, az íjat eldobva megpróbált kitörni a szorongatott szituációból. Mindezalatt baljával egy tőrt vett elő és azzal is próbálta hárítani a csapásokat.
Sikerült beérnie a dzsinn mögé, ahol érezhetően kevesebb madár jutott neki. Kicsit megpihent, és azon gondolkozott, mennyire lehet súlyos a seb a hátán. Arra a következtetésre jutott, hogy másnap így is úgy is nagyon fájni fog, ezért miután kicsit összeszedte magát elrohant a dzsinn mellett és az alabárdosok, valamint az újonnan érkezett lovag felé. Több kard többet vág...


Vissza a tetejére
 Profil  
 
  Offline
 Hozzászólás témája:
HozzászólásElküldve: 2006 júl. 11 kedd, 11:45 
Avatar

Csatlakozott: 2005 dec. 15 csüt., 20:42
Hozzászólások: 522
Tartózkodási hely: Budapest, Óbuda (Időnként Silent Hill...)
A pusztító nyílzáport követően, Neldor amilyen gyorsan csak tudta előhúzta kardját és védekező pozíciót vett föl.Pár másodperc elteltével hatalmas tömegekben kezdtek el érkezni a madárszerű lények. - Nem vagyok hülye!A fene fog beleállni ebbe a karmos tollrengetegbe! - a döntést tett követte, az elf egy vállon átfordulással a hajókorlátnál termett, hogy onnan "gyönyörködjön" a dzsinn, már aktív tűzpajzsának hatásosságán.Undorító égett hús szag terjengett mindenfele, mindeközben pont rálátott Dakk mészárszékére is.A vaskos izomkötegek nádpálcaként pörgették a hatalmas csatabárdot.Elég impresszív látvány volt ez a két dolog így együttesen.Ezt figyelve - miközben úgy-ahogy írtotta a támadókat(kevés jutott arra a területre) - észrevette amint a dzsinn mögött megpihen az a - számára újonnan érkezett - csuklyás fazon és a lovaghoz illetve az alabárdosokhoz sietett. - Nem lenne jó magukra hagyni őket.Nem lehet könnyű a helyzetük - koncentrált Neldor, majd nekiállt megtisztítani az odavezető utat.Hatalmas rajokban érkeztek már ekkor a Légvadászok, így iszonyatosan nagy odafigyelést igényelt a Petrusékhoz való eljutás.A fedélzet közepén járva - pontosabban szökkenve - nehéz helyzetbe került.Tiszta prédája volt a madaraknak, 'kik már szemmel láthatólag nem törődtek azzal kit is támadnak. - Ez így nem mehet tovább!Gyorsan valami fedezéket kell keresnem! - mondta magának halkan és az így megérezte résnyire kinyíló szájába ömlő vért.Olyan hirtelen történt minden és annyira koncentrált, hogy észre sem vette a bekapott sebzéseket.Nem voltak vészesek de elég zavaróak voltak.Arcát több helyen mély karmolás nyomok borították de a nyaka alatti részt magabiztosan védte a páncélja. - Legalább most rajtam van, nem úgy mint a hárpia támadás alkalmával.Azok a fattyak! - szította magában a harci lázat, ami elősegítette a fedezékhez való eljutást.A kiszemelt pont egy lépcső alatti rész volt(ami a hídra vezetett - ugye van ilyen?), itt biztonságban megtudott bújni a támadó madarak nagyrészétől.Kicsit megpihent majd újult erővel vetette bele magát a vagdalkozásba!

_________________
Kép


Vissza a tetejére
 Profil  
 
  Offline
 Hozzászólás témája:
HozzászólásElküldve: 2006 júl. 11 kedd, 23:17 
Avatar

Csatlakozott: 2003 okt. 08 szer., 18:17
Hozzászólások: 3376
Tartózkodási hely: New-Erathia
Petrus furcsa hangra lesz figyelmes maga mellett, miközben szorgalmasan aprítja a lecsapó lényeket. Dakk az, aki valami oknál fogva megpróbál utat törni az áramlaton... Sikerül neki, de alabárdosunk mindezt látva arra gondol, bizonyára az az első madár teljesen elvette ennek az állatnak a maradék eszét is. Mi alig bírjuk itt a lények feltartóztatását, ez meg belerohan a sűrűjébe... Az ő baja.
Majd visszaáll már szokásosnak mondható alakzatába és célirányosan hadonászik alabárdjával.

Theodorus eszébejut, hogy maradt némi lőszere még a kabinban, de már nem tud értemenni. Talán, ha pár percre abbamaradna ez a roham, de nem nagyon lát esélyt erre.

Alexander a tőtet miatt enyhén be van csiccsentve, mégsem látszik meg rajta. Bár paprikavörös az orra, ami lassan már-már borvirágosnak is mondható, örökké azt mondja, ha arról kérdezik, miért iszik inkább bort, mint vizet, hogy inkább legyen borvirágos az orra, mint vízköves a foga... Most viszont senki sem kérdezi erről, neki mégis épp ezen a poénon jár az esze. Tetszik neki, hogy mikor mindig elmondja, felnevet az, aki még nem hallotta. Miközben ezen gondolkodik, kevésbé figyel oda a légvadászokra. Azok pedig egyre sűrűbben érkeznek. Így egyszer figyelmetlenségében mikor bökne az alabárddal, mellétalál az egyik lénynek, aki így sértetlenül juthat el hozzá. Nem is tétlenkedik a madár, rögtön kicsíp egy kisebb darabot Alex oldalából.
Ő ekkor fájdalmasan felnéz az állatra és még mielőtt az újra lecsaphatna, egy másik alabárd érkezik az állat mellkasába. Petrus volt az, aki megmentette Alexandert.

Theodorus azonnal maga mögé húzza a sérült barátot, aki így picit magábaszállva elgondolkozik azon, miért is remegett meg a keze... A fájdalmat még nagyon nem érzi, hiszen az ital tompítja azt, másnap azonban ha megéri nem fog unatkozni, lesz mire gondolnia...
Most kitapogatja sérült oldalát, bízik benne, hogy létfontosságú szervet nem csípett el ez a légvadász... Fájdalomérzet bár nem gyötri, annál rosszabb az, hogy ömlik a vér a sebből. Gyorsan valami kötőszert kell, hogy találjon, különben elvérzik. Ekkor észreveszi, hogy mellette egy matróz harcol, de a ruhája valamitől elszakadt. Neki szerencséje lehetett, nem talált húst a fenevad... Odakiált neki:
- Ne haragudj, látom, hogy teljesen elszakadt a ruhád. Mivel már neked szinte semmire sem jó, dobd ide, hogy átköthessem vele az oldalam, mert megsebesültem!
A matróz számára is fontos, hogy kiképzett harcosok ne vesszenek oda, így minden további kérdés nélkül odadobja felső ruházatát és folytatja a küzdelmet.
Alex bár nem orvos, elsősegélyben tudja részesíteni önmagát. Felhelyez egy szorító kötést. Ez az átmeneti állapot. Majd pihen egy picit, de a kötés minden mozdulatnál elcsúszik valamerre, és újra szabaddá teszi a sebet. Nem lesz jó ez így...
Theodorus ekkor hátranéz egy pillanatra, és amint meglátja a szenvedő Alexandert, biztos léptekkel a dzsinnhez oldalaz, és sürgetőleg felkiált:
- Ne haragudjon uram! Segítenie kell! Ugye ő volt az (rámutat Alexre), aki kiszabadította. Gondolom annyi jutalom járhat ezért, hogy megmenti az életét. Ott fekszik, megsebesült. Egy kis tűzzel össze kellene égetnie oldalsó sebét, mert különben elvérzik. Tudom, hogy ez borzasztó fájdalmas lesz számára, de vállania kell a kockázatot az életéért! Arra az 1-2 percre, míg megteszi, vagyunk itt páran, minden erőnkkel azon leszünk, hogy feltartóztassuk őket. Ugye segít?


Vissza a tetejére
 Profil  
 
  Offline
 Hozzászólás témája:
HozzászólásElküldve: 2006 júl. 12 szer., 9:59 
Avatar

Csatlakozott: 2005 aug. 16 kedd, 17:06
Hozzászólások: 2137
Tartózkodási hely: Dungeon
Te, Freemy, ha kicsit csípett ki a madár a szerencsétlenből, miért ömlik belőle ennyire a vér? :roll: Ám legyen...

A nemesdzsinn őrült harci láza közepette is meghallja a paladin könyörgését. Egy gyors oldalpillantás, majd anélkül, hogy kiesne a ritmusból, közelebb lép a sebesülthöz. Szénné égetett madarak szabályos halmain kell ehhez átgázolnia, miközben kezeiben motollaként pörög a két lángoló handzsár.

Gyönyörű, nagykönyvbe illő a mozdulat: az ütemet nem elvétő bal kezes, széles, lángnyelveket izzadó penge kettészel vagy hármat a gyilkos indulattal támadó madárlények közül, majd mintegy véletlenül történne, megérinti az alabárdos nyílt, vérző sebét. Az érintés lágynak tűnik, de a penge izzó haragját jól mutatja az a fejhangú üvöltés, ami a megégetett alabárdos torkát hagyja el. Tenyérnél nagyobb, füstölgő, pörkös szélű, feketés hús... rettentő fájdalom... de a seb nem vérzik tovább.

Azután a dzsinn visszalép, nehogy a körülötte lobogó lángaura (mely ugyan lassan, de biztosan kezd halványodni, ahogy egyre több madárlényt hamvaszt el) kárt tegyen a sebesültben, a társában, vagy a lovagban. A tüzes handzsár pedig a mélyre nyújtott ívből feljövet újabb Légvadászt küld vissza oda, ahonnan érkezett...

- Nem lesz ez így elég - morogja Abdul el Hazed. - Kéne még valami, mert a varázslat lassan véget ér, és ha én elbukom, ezekkel a percéletűekkel hamar végeznek majd...

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni! :)
Heroes3 map editor Codex v3.0


Vissza a tetejére
 Profil  
 
  Offline
 Hozzászólás témája:
HozzászólásElküldve: 2006 júl. 12 szer., 11:22 
Avatar

Csatlakozott: 2003 okt. 08 szer., 18:17
Hozzászólások: 3376
Tartózkodási hely: New-Erathia
Én úgy vettem ki, hogy ezek a madarak elég nagyok. Tehát ha nagyot csípett volna ki, akkor alabárdosunk szörnyethalt volna... Kis csípés esetén azonban még mindig viszonylag nagy darabot elcsíp, mégis túl lehet élni... Azért is írtam, hogy reménykedik, nem ért szervet a csípés...
Úgy kb. mekkorák ezek a lények?


Vissza a tetejére
 Profil  
 
  Offline
 Hozzászólás témája:
HozzászólásElküldve: 2006 júl. 13 csüt., 11:53 
Avatar

Csatlakozott: 2003 okt. 08 szer., 18:17
Hozzászólások: 3376
Tartózkodási hely: New-Erathia
Alexander egyre több vért veszít, miközben már-már elveszti eszméletét. Ekkor veszi észre, hogy közeledik a dzsinn. Amikor aztán megérinti tűzforró pengéjével, a fájdalomtól kikerekednek a szemei, ordítani akar, de nincs hozzá elég ereje, így csak egy gyenge susogás tör fel belőle, amit a többiek nem is hallanak, csak azt látják, hogy kinyílik a szája...
Az égett hús szaga és a füst nem lep meg senkit, akik közben arra is ügyelnek, hogy ismeretlen ne kerülhessen a közelbe.

A beavatkozás sikerrel zárul, ám Alexander jelenleg semmire sem képes. Járni sincs már ereje, nem hogy harcolni... Petrus ezért a kabinjába cipeli őt. Miután megitatja, ő is iszik egy pohár vizet, pihenni hagyja társát és visszatér a fedélzetre. Ott még mindig hemzsegnek a légvadászok, a harcosok elszántan küzdenek, de látszik már rajtuk, hogy nem most kezdték a küzdelmet...

Visszaáll a helyére és folytatja a küzdelmet. Theodorusnak közben odaszól:
- Remélhetőleg minden rendben lesz vele. Nagyon legyengült, hiszen sok vért vesztett. Adtam neki inni és most pihen. Bizakodjunk!
A lovag bólint és mivel hajtja a bosszúvágy, újult erővel mészárol tovább...


Vissza a tetejére
 Profil  
 
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 1577 hozzászólás ]  Oldal Előző  1 ... 53, 54, 55, 56, 57, 58, 59 ... 79  Következő

Időzóna: UTC + 1 óra [ nyi ]


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Powered by phpBB® Forum Software © phpBB Group
Imperium - Modified by Rey phpbbmodrey
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség