Petrus furcsa hangra lesz figyelmes maga mellett, miközben szorgalmasan aprítja a lecsapó lényeket. Dakk az, aki valami oknál fogva megpróbál utat törni az áramlaton... Sikerül neki, de alabárdosunk mindezt látva arra gondol, bizonyára az az első madár teljesen elvette ennek az állatnak a maradék eszét is. Mi alig bírjuk itt a lények feltartóztatását, ez meg belerohan a sűrűjébe... Az ő baja.
Majd visszaáll már szokásosnak mondható alakzatába és célirányosan hadonászik alabárdjával.
Theodorus eszébejut, hogy maradt némi lőszere még a kabinban, de már nem tud értemenni. Talán, ha pár percre abbamaradna ez a roham, de nem nagyon lát esélyt erre.
Alexander a tőtet miatt enyhén be van csiccsentve, mégsem látszik meg rajta. Bár paprikavörös az orra, ami lassan már-már borvirágosnak is mondható, örökké azt mondja, ha arról kérdezik, miért iszik inkább bort, mint vizet, hogy inkább legyen borvirágos az orra, mint vízköves a foga... Most viszont senki sem kérdezi erről, neki mégis épp ezen a poénon jár az esze. Tetszik neki, hogy mikor mindig elmondja, felnevet az, aki még nem hallotta. Miközben ezen gondolkodik, kevésbé figyel oda a légvadászokra. Azok pedig egyre sűrűbben érkeznek. Így egyszer figyelmetlenségében mikor bökne az alabárddal, mellétalál az egyik lénynek, aki így sértetlenül juthat el hozzá. Nem is tétlenkedik a madár, rögtön kicsíp egy kisebb darabot Alex oldalából.
Ő ekkor fájdalmasan felnéz az állatra és még mielőtt az újra lecsaphatna, egy másik alabárd érkezik az állat mellkasába. Petrus volt az, aki megmentette Alexandert.
Theodorus azonnal maga mögé húzza a sérült barátot, aki így picit magábaszállva elgondolkozik azon, miért is remegett meg a keze... A fájdalmat még nagyon nem érzi, hiszen az ital tompítja azt, másnap azonban ha megéri nem fog unatkozni, lesz mire gondolnia...
Most kitapogatja sérült oldalát, bízik benne, hogy létfontosságú szervet nem csípett el ez a légvadász... Fájdalomérzet bár nem gyötri, annál rosszabb az, hogy ömlik a vér a sebből. Gyorsan valami kötőszert kell, hogy találjon, különben elvérzik. Ekkor észreveszi, hogy mellette egy matróz harcol, de a ruhája valamitől elszakadt. Neki szerencséje lehetett, nem talált húst a fenevad... Odakiált neki:
- Ne haragudj, látom, hogy teljesen elszakadt a ruhád. Mivel már neked szinte semmire sem jó, dobd ide, hogy átköthessem vele az oldalam, mert megsebesültem!
A matróz számára is fontos, hogy kiképzett harcosok ne vesszenek oda, így minden további kérdés nélkül odadobja felső ruházatát és folytatja a küzdelmet.
Alex bár nem orvos, elsősegélyben tudja részesíteni önmagát. Felhelyez egy szorító kötést. Ez az átmeneti állapot. Majd pihen egy picit, de a kötés minden mozdulatnál elcsúszik valamerre, és újra szabaddá teszi a sebet. Nem lesz jó ez így...
Theodorus ekkor hátranéz egy pillanatra, és amint meglátja a szenvedő Alexandert, biztos léptekkel a dzsinnhez oldalaz, és sürgetőleg felkiált:
- Ne haragudjon uram! Segítenie kell! Ugye ő volt az (rámutat Alexre), aki kiszabadította. Gondolom annyi jutalom járhat ezért, hogy megmenti az életét. Ott fekszik, megsebesült. Egy kis tűzzel össze kellene égetnie oldalsó sebét, mert különben elvérzik. Tudom, hogy ez borzasztó fájdalmas lesz számára, de vállania kell a kockázatot az életéért! Arra az 1-2 percre, míg megteszi, vagyunk itt páran, minden erőnkkel azon leszünk, hogy feltartóztassuk őket. Ugye segít?
|