- Tudtam én, hogy nem csak sima mesterlövész vagy! - lép az elf elé a minotaurusz, aki eddig egyre nagyobb elképedéssel hallgatta az ismeretlen ismerős történetét.
- Mesterlövész! Szó szerint az ég hozott miközénk! - mondja fülig érő szájjal. Látszik rajta, hogy határozottan megörül a rég látott elfnek, akit nem is olyan régen a harcostársának, talán a barátjának is tartott. Olyannyira, hogy nem is bírja visszatartani a hirtelen benne keletkező, túláradó érzéseket, felkapja a hordón kuporgó, kissé ázott alakot, és jó istenesen megdöngeti a hátát. Csoda, hogy az megússza nagyobb sérülés, bordatörés nélkül.
- Penge és vessző! Ahh, mesterlövész! A penge és vessző újra egymás mellett száll harcba! De jó, hogy újra látlak!!!

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

Alexandernek szerencséje van, mert nem érkezik újabb váratlan durranás, így az eddig még "szűz" alsónadrágja az is maradt... Persze neki koránt sem ez jár az eszében. Miután a fedélzetre rángatták újdonsült útitársukat, és az elmondta történetét, Alex előlépett a tömegből és épp szólt volna, de a termetes Dakk megelőzte őt... A minotaurusz úgy viselkedett, mint egy kisgyerek, mikor felismerte rég látott kollégáját. Ekkor azon gondolkodott, mi lenne, ha ő is odalépne a mino útjába és leállítaná, ahogy öt is leállította az imént az állat. Végül úgy döntött, nem teszi, hiszen eddig mióta találkoztak mindig komor képet vágott Dakk, hátha most fordul a kocka... Így gyors léptekkel ismét tőtetekért szaladt, és amennyi a kezébefért, annyit hozott, majd szétosztotta bajtársai között. Még tett pár fordulót, mire mindenki (aki kért), kapott egy adagot és mindenki meghúzta az ízletes nedűt tartalmazó butykosokat.
Úgy látta az alabárdos, hogy sokaknál szerzett ezzel a cselekedettel egy-egy jó pontot.

"Hmm, egy újabb elf a csapatban? S még a mágiához is ért valamicskét, s abból is a sötét részét! Hát lassan minden lesz itt, csak még néhány élőhalott, meg egynéhány fura lény hiányzik, s máris átalakulunk világnépességi kiállítássá!"- gondolkodik magában Johnatan, míg amaz befejezte történetét! Mikor Dakk tőle szokatlan jókedvvel és lekesedéssel üdvözölte rég látott harcostársát, kicsit meglepő volt, rég volt ennyire sok öröm és jókedv fellelhető viselkedésében! Na a másik, hogy Alex meg nem meglepő módon egy tőtettel látta el a banda tagjait, s egyeseknek látszatra nagyon jót tett ez a cselekedet, nem mintha máskor nem! Visznt ezt az idillt a korányos felszóllása, majd a kapitány utasítása zavarta meg, jelezvén, hogy valami megint történni fog! "Na jó emberek mindenki szedje össze magát harci díszbe, ugyanis megint valami meglepetést kaptunk! Hé te, menj le a raktárba, hozd fel a tartalék szigonyokat is, s a kardokat is oszd szét annak, kinek nincs! ti meg ne a pakolással kinlódjatok, hanem irány a vitorlához, s szedjétek be! Nem lenne jó, ha darabokban látnám mikor elvonul az az istenátka nemtudommicsoda!"- osztogatja ki a parancsokat, majd elvonul a kabinjába, hogy ő is végre felszerelje magát! Mikor beért, levetette a magárahúzott kabátot, s felöltötte a lemezelt bőrbáncélját, majd visszavette magára a kabátját, felkötötte az egyik "tegez" nyilat a hátára, s legvégül magáhozvette íjját! "Gyere, megint munka van!"- szól hozzá, miközen végignézte, hogy minden stimmel-e rajta, majd kiviharzott vissza a fedélzetre! Mire kiért, nagyjáből mindenkinél ott volt a fegyvere, az ostromnyilvető is készen állt időre, valamint egy-két segédkező embert kivéve minden matróz a helyén volt! "Dobj egyet!"-szólt annak, akit megbízot a szigonyok kiosztásával, majd ő maga is keresett egy biztosnak látszó helyet! "Hát ezek meg miféle ebek! Hány ilyen érdekes teremtménnyel fogunk még találkozni az elkövetkezendőkben??"- tette fe magának a kérdést, miözben jelzett a kapitánynak, hogy minden rendben van!

_________________
Üdv. Jou!

"Ha legközelebb újra megszületek, vadon élő ló szeretnék lenni. Szabadon nyargaló, büszke, örömittas széljáró! Nem akarnám, hogy valaha is befogjanak, felnyergeljenek, még akkor se, ha jól bánnának velem." (Vavyan Fable)

Neldor, Clod bemutatkozása után csak nyugodtan szemlélte, ahogy Dakk és amaz, egymásra találnak - ismét.Ahab felszólítása - miszerint mindenki ragadjon fegyvert - szakitotta meg az oly ritkán tapasztalt nyugodt pillanatot.Mivel Neldornál mindig ott van hőn szeretett kardja, csak finoman előhúzta míves tokjábol és a baj forrásának irányába tekintett. - Te mit látsz Clod?Szerintem ezek szárnyas élőlények de nem tudom még megállapítani mik is pontosan. - egy kevés ideig még szemlélte a horizontot majd egy nyugtalanító mondatot hallott meg a dzsinn szájából.Nagyon halkan mondta és a fedélzeten is zajlott az élet így nem volt könnyű meghallani de "fület szúrt" neki.Mennyire tapasztalt és bölcs lény, mégse vette figyelembe hogy két elf is tartózkodik a hajón kiknek hallási érzékenységük mértéke közismert. - Légvadászok?Mi a fene? - mindeközben a dzsinnt figyelte, kinek arcán nem az a hangulat uralkodott mint nagyjából egy fertályórával azelött.Finoman leengedte kardját majd a lény felé kezdett sétálni, nem törődve azzal, hogy épp - valószinűsíthetően - nagy baj közeleg. - Tisztelt Abdul el Hazed.Meghallottam az elöbbi mondatát, mely - azt hiszem - magyarázatot igényel. - nézett szigorúan a dzsinnre. - Nem szeretném ha valamit eltitkolna előlünk.

Nos Theodorus, amint látom a javításra nem nagyon van idő, de arra talán van még idő, hogy a szobámban lévő fegyverek és páncélok között keressünk neked egy pajzsot!-Szólt Billy, majd válaszra em várva elindulta kajütje felé.

Elhaladtában, még ránézett a dzsinnre, és agyában egy egy mentális üzenetet küldött a dzsinn felé
Ha túléljük, akkor beszélnünk kellene.
Nem tudta, hogy meghallota-e a dzsinn, mivel nem nagyon jeleskedett a mentálmágiában.

Mire elért a lépcsőkhöz, más teljesen más gondolatok töltötték ki elméjét, a közelgő harc izgatottsága már teljesen hatalmába kerítette a kis hobbitot.

Amint meghallja kapitányuk felszólítását Petrus, azonnal odaszalad Alexanderhez, aki a kortyolgatás miatt épp nem hallotta Ahab parancsát, és figyelmezteti a veszélyre. Azonnal kabinjuk felé veszik az irányt, hogy magányos fegyvereik újra főszereplőkké válhassanak...

Warlock írt közben, én meg nem vettem észre... Szóval átírtam:

Theodorus Billy elé helyezi hibás páncélzatát, mikor a kapitány beszéde hallatszik épp félpucér állapotban fagyoskodik a hajón és várja a hobbit segítségét. Ügyeletes lévén éppen minden harci felszerelése nála van, így emiatt külön a kabinba szaladnia nem kell, viszont amiatt eléggé aggódik, hogy időben elkészül-e a pajzs avagy nem... Fogalma sincs a mágiatudományokról, ezért egyre nyugtalanabbá válik...

Billy viszont más megoldást javasol és sürgősen kabinjába invitálja a lovagot. Theodorus nem tétovázik, megy is utána rögtön. Hátha lesz valami használható a hobbit gyűjteményében... Azért elővigyázatos, nem nagyon ismeri őt, így csak körültekintés után lép be a kabinba...

Khmm, a technika ördöge.

Miért nem lett törölve ez a hozzászólás? Most látom csak, na mindegy...

Öööö... csupasz felsőtestre nehézpáncélt ölteni kb. olyan élmény lehet, mintha smirglivel csiszitolnád a bőrödet lefelé a csontig. Ha jól tudom, vastag bőrruházatot viselnek alatta általában, esetleg láncöltözettel kiegészítve, hogy egyáltalán túléljék a dolgot...

A dzsinn:
- Jó a füled, Fáknak Gyermeke! Ha jól látom, ezek Légvadászok, madárlények, ragadozók arról a létsikról ahonnan én is származom... Vagy legalább is majdnem onnan. Gyenge mágikus ellenállással rendelkeznek, és sokkal vérszomjasabbak egy egyszerű madárnál. De szerintem majd megtapasztaljuk, hamarosan... A tüzet viszont nagyon nem szeretik. Egyenlőre csak ennyit akarok mondani. Ha túléljük, azt hiszem el kellene mondanunk egymásnak egy-két dolgot... - azzal akaratlanul a fejvadászra téved a pillantása.

Eközben Dakk leveti válláról a nehéz bundát, kicsit összehajtogatja, nehogy valami baja legyen a várható harc során. Lecsatolja irdatlan csatabárdját, és pár, régóta gyakorolt mozdulattal átmozgatja főbb izmait... így készül az esetleges harcra. Egyenlőre még nem tudja, mit tegyen az apró madarak ellen a csatabárddal, de úgy gondolja, majd csak megoldja valahogy...

Eközben a felhő egyre nagyobbá válik, és lassan szabad szemmel is kivehetők az egyes állatkák. Valóban sirályra hajaznak, bár emezeknek kicsit kékesebb fehér a tollazatuk, és mintha a csőrük is élesebb, hegyesebb lenne... hát még a karmaik! A kormányos sem tévedett, lehetnek pár ezren. A madárcsapat nagy ívben áthúz a hajó felett, jó magasan, majd szép komótosan visszafordulnak. Mintha ereszkednének...

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

Neldort nem nyugtatta meg a dzsinn magyarázata.Sőt mi több, aggódni kezdett. - Nagyjából 10 képzett harcos több ezer madár ellen.Esélytelen. - és ezután, saját magát meghazudtolva úgy rohant le a kabinjába, a bársonytokba öltöztetett íjáért, mint aki a harc lázában ég.Bár jobban belegondolva nem volt messze ettől az állapottól.Mikor visszaért a fedélzetre és épp meghúzta a testén körbefutó bőrszíjat, mely a tegezt tartotta, egy sereg, hangosan vijjogó madárraj repült el a hajó fölött.Majd lassan visszafordultak és ereszkedni kezdtek.Ekkor Neldor a tegezből kivett egy nyílvesszőt és az íj idegére helyezte...

Jó. Akkor tegyük fel, hogy amikor a pajzs, akkor a ruha is megsérült, azaz elszakadt, így szabaddá vált lovagunk izmos felső teste...

Theodorus még mielőtt belépett volna a hobbit kabinjába, ellátogatott a sajátjába, hogy váltóruhát vegyen fel, hiszen Eizyen ütős varázslata által nemcsak a páncél, hanem az alatta lévő ruha is tönkrement, amit bizony le kellett cserélni, nehogy radírként szolgáljon az új páncél, amit Billy fog adni neki... Katonatempóban átöltözött és máris a hobbitnál volt. Meg is kérdezte tőle:
- Mit tudsz nekem felkínálni?

Warlock, ugye vagy még? Nem lenne jó, ha páncélválogatással kellene eltölteni az időt, míg a többiek vitézkednek...

Clod épphogy megérkezett a hajóra, máris harcba kell, hogy bocsájtkozzon. Ráadásul több ezer, számára ismeretlen, madárszerű teremtmény az ellenfél. "Remek, fegyverem nincs, a varázslataim meg kizárt, hogy megálítanák ezeket itt!" - gondolja magában, miközben a madárcsapat egyre csak közeledik. Nincs mit tenni, odakiált régi-új barátjának:
-Dakk, van ezen a bárkán valami raktárféleség, ahonnan nyilat és íjat szerezhetek? Nem szeretném cafatokban végezni ezt a kis találkát szárnyas "barátainkkal"...

_________________

Billy amíg a lovag átöltözött, előreszaladt a szobájába, és előkészítette azt az enyhén mágikus páncélt, amit még jópár napja vizsgált meg. Áldotta a sorsot, hogy bár mondta a lordnak, hogy átadja az összes zsákmányolt páncélt, és fegyvert, de erre valahogy még nem került sor.
Amióta pedig az a semmirekellő Surmó is elteleportált, azóta össze sem kell húzni a magát. Amikor a lovag belépett szobájába, már az asztalra volt készítve a páncélzat.

"Azta mennyien vannak!" Csodálkozott el Johnatan, mikor már úgy teljes egészében látta a csordát, s meg tudta különböztetni a testeket egymástól! Miközben amazok átsuhantak a hajó felett, s egy jókora fordulóval visszafelé ereszkedésféleségbe kezdtek gyorsan összegezte, hogy mennyi municiója van tulajdonképpen! "Hát még jó hogy tele van, de ez vajmi kevés lesz ebbe a tömegbe!"-suttogta, miközben összegeze, hogy vagy 3 tucat nyíl lehet a tarsolyában. "Na akkor gyertek, ismerkedjetek meg az ifjú barátommal!"-mondta a jövevények felé, s máris tüzelésre készen várta a "madárkákat"!

_________________
Üdv. Jou!

"Ha legközelebb újra megszületek, vadon élő ló szeretnék lenni. Szabadon nyargaló, büszke, örömittas széljáró! Nem akarnám, hogy valaha is befogjanak, felnyergeljenek, még akkor se, ha jól bánnának velem." (Vavyan Fable)

Billy tökéletes pótpáncélt talált a lovagoak, aki nagyon hálás is volt ezért. Gyorsan magára húzta és már ment is kifelé, bár nem tudta pontosan, mi vár rá... Mielőtt elhagyta volna a szobát, még köszönetet mondott a hobbitnak és megígérte, hogy ha kell, cserébe bármikor a segítségére siet, ha bajba kerül. Mielőtt kilépett volna a többiek közé, összefutott az alabárdosokkal, akik szintén talpig felszerelkezve visszatértek a várható nagy mészárlás helyszínére. Mindhárman majdnem egyszerre léptek ki az ajtón, a két alabárdos elöl, Theodorus hátul, nyilvesszőkkel a kezében, felkészülve bármire... Ekkor vették észre, hogy valami madárraj épp a hajó felé ereszkedik a magasból...

A hajó lehető legsötétebb zugába vonultam vissza. Szükségem van egy kis csendre, már teljesen megőrjít az élők szüntelen mozgása. Itt végre csend van. Lassan pörgetem vissza az eseményeket. Talán magam se hiszem el, hogy kompromisszumot kötöttem a pappal. Végső soron ez is egy megoldás, igaz hogy hosszadalmas, de hát hová siessek. Furcsa, az állandó gyűlölközés mintha alább hagyott volna. Nem múlt el, mert soha nem is fog, de mintha most ürességet éreznék a gyűlölet helyett. Egyszer a pap megkérdezte, hogy miért gyűlölök mindent magam körül?- akkor nem tudtam felfogni a kérdés valódi súlyát. Most már sejtem hogy miért. Mert ők mások, mint én. Az ő létezésüknek van értelme, az enyémnek nincs. Őket célok hajtsák és eszméket követnek, bennem semmi ilyesmi nincs. Ezért értelmetlen tehát a létezésem. De ha az akkor miért létezem mégis? Nem, nem nem. Kell, hogy legyen valami, ami nekem is értelmet ad. Mert ha nem lenne akkor már én is valahol a túlvilágon szenvednék, vagy akarat nélkül bolyonganék az elfeledettek univerzumában. De valami mégis itt tartott, a világ és a túlvilág közti vékony határon. Mindkettőből egy darab vagyok, de igazán egyiknek sem a része. Kell, hogy legyen valami amit a felsőbb erők célomként rendeltek el. Vagy talán pontosan hogy ez lenne az. Az a célom hogy ártó szellem legyek, amely csak magát követi és gyűlölettel adózik minden teremtett dolog után. Olyan kérdés ez amelyre talán sosem kapok választ. Nem kéne lehetetlen kérdésekkel foglalkoznom. Jobb lenne, ha inkább a valós veszélyre koncentrálnék. Az a mentálmágus jelenléte nem tetszik nekem. Akárkit manipulálhat, talán még engem is, bár azt biztos észrevenném. Zavar hogy erősebb mentális erővel bír mint én, annak ellenére, hogy az ö ereje más mint az enyém. A gyűlölet újra felizzik bennem. A sötétség, mint fekete lepel fodrozódni kezd.
- HALLASZ MENTÁLMÁGUS. – erősen gondolok ezekre, a szavakra. Ha tényleg akkora a hatalma, akkor nyilván meghalja az erősebb gondolataimat. – TUDOM HOGY ITT VAGY, ÉS TUDOM HOGY HALLASZ. HAGY EL EZT A HAJÓT MERT CSAK IDŐ KÉRDÉSE HOGY MEGTALÁLJALAK, ÉS AKKOR SAJÁT KEZÜLEG VETEM RÁ A LELKED A POKOL TŰZÉRE.
Biztos vagyok benne, hogy halotta, a ki nem mondott szavakat. Olyan erősen gondoltam rájuk hogy még a gyengébb telepatikus képességűek is megérezhették. A kapocs-ón keresztül talán a pap is halhatta. Nem hinném, hogy a mentálmágus válaszolna, de most legalább tisztában van azzal hogy űzött vaddá válhat, egy olyan ellenfele áltál aki az idők végezetéig gyötörheti. Lehet hogy közvetlenül nem tudnám elpusztítani, de az a jó az örökkévalóságban hogy végtelen számú lehetőséget nyújthat.



A pixi.

Lillit szinte felugrott az ágyról amint meghallotta a Lord fegyverbe szóló kiáltását. Láthatólag a vele szemben ülő Cherbó is halotta, mert rögtön a kabinajtó felé rohant.
- Mi a fene történik már megint? Talán jobb lenne elbújni, amíg elvonul a baj. Nem, nem bújhatók el mindig, én most az egész pixi nemzetet képviselem hát milyen kép alakulna ki a többiekben a népemről ha mindig elfutnék a veszély első jelére. Büszkén kihúzta magát ám a harci kedve hamar elszált, a félelem erősen munkálkodott benne.
A gyomrában görccsel, a torkában gombóccal indult a rohanó magog után.

Neldor feszült figyelemmel kísérte a madárraj közeledését.Elülső "csoportot" kémlelte, figyelve, mikor kerülnek már a lőtávolságába.Mivel még volt egy-két perce, elordította magát. - Mágusok, mágia ismerők!!!Csak és kizárólag tűz alapú varázslatokat használjatok és ha lehet minél nagyobb mennyiségben!!Bízzatok bennem, ez működni fog!!Íjászok!!Amint lőtávolságba érnek, tüzeljetek!!Jó lenne minél többet megölni közülük, közelharc nélkül!! - Jó ha 70-et sikerül... - gondolta mindezt már magában, miközben az íját húzta meg.Kivárt, majd lőtt.Ez első nyíl nem találta telibe a célpontot, csak súrolta de olyan sebességgel közeledett felé, hogy még így is egy jókora darabot kihasított a madár fejéből.Az állat spirális mozdulatokkal zuhant a tengerbe.Mire a csobbanás hangja eljutott Neldor tudatáig, már egy újabb lény hevert a víz felszínén, átlőtt koponyával.És addigra már mindenki elkezdhette csodálni azt a nyílzáport, mely a még viszonylag távol lévő csoportosulást érte.