A hajón a fordulás közben végigsöpör a frissen feltámadt szél jeges fuvallata, és aprószemű, csikorgó hószemcsékkel borít be mindent.
- A ku'va hideg! - dühöng a kormányos, miközben fél kézzel próbálja markolni a kormánykereket, a másikat meg folyamatosan lehelni, hogy ne fagyjon oda a simára koptatott, ébenfekete fakerékhez. - Tudtam, hogy kellene egy meleg kesztyű! Szemét eközben a figyelőn tartja, aki jelzi neki, hogy mennyit kell még fordulni a vízbe esett eléréséhez. - Jó lesz, ha az a szerencsétlen berántja véletlen az egyik matrózt! - töpreng, miközben folytatja a kormány tekerését, és a tenyere lehelgetését. - Azt hittem, nyugodt hajóút lesz! No persze!
Ez már az igazi tél. Nem tudni miért, talán a dzsinn felbukkanásával, vagy a vízbe került csobbanásával is akár összefüggésbe lehet, de hirtelen mindenkiben tudatosul, hogy igen is hideg van. Egyenlőre még nem az a farkasordító fajta, amikor a kilögybölt tűzforró grog még a földetérés előtt aranyló kristálycseppekké fagy, de azért megérezni. Kellemetlen, nedves, csípős hideg. Előszele az eljövendőnek...
Dakk, miközben igyekszik egyszerre háromfele figyelni, fázósan húzza össze magán a behemoth bundáját. Nagyot köp a tengerbe, valószínüleg azért, hogy ellenőrizze, megfagy-e, mire a vízbe csobban. Még nem, úgyhogy legalább e miatt nem aggódik tovább. Látszik rajta, hogy még az ő harcokban, összecsapásokban edzett idegeit is kezdik kikezdeni a váratlan események. Nem sok árulkodó jelet találni, de aki odafigyel, az észreveheti a talán túlságosan kitáguló, szimatoló orrlyukakat, az idegesen meg-megremegő húsos ajkakat, és a fegyvere markolata közelében motozó jobb öklét. Azután vicsorít egyet önkéntelenül, majd újabbat köp a tengerbe. Ajkait halk, de igen velős, minotaurusz nyelvű káromkodás hagyja el.
Valami van a levegőben valóban. Valami készül.
A dzsinn eközben tovább fürkészi némán az előbukkanó fejvadászt, s kékes bőrű homlokát kelelmetlen gondolatok ráncolják össze. Kihasználja, hogy szinte senki sem figyel rá éppen, tesz egy pár észrevétlen kézmozdulatot, kicsit felvonja az egyik szemöldökét, majd elsuttog egy igen ősi szót.
A következő pillanatban a döbbenettől kerekedik el a szeme! A fejvadász elméjében, ahová oly' könnyedén hatolt be, hogy még csak meg sem rezdültek a védelemért felelős mentális entitások, furcsa, régről ismerős lenyomatot lát. - Hogy lehet!? Őt megöltük! Testét a főnixek tüze hamvasztotta el, szétszagagtott lelkét a Zabálók emésztették el! Hogyan lehet mégis az Ő keze nyoma ezen a percéletű sárvérűn?! A felfedezés valósággal megrázza őt, és hirtelen nyomasztó mód bizonyossá válik benne a tény, hogy ő maga sem véletlenül került pont erre a hajóra. - Jelentenem kéne a Hercegi Tanácsnak! - töpreng. - De hogyan? Talán már Tanács sincsen...
Billy:
- Figyelj! A dzsinn mentálisan fürkészi azt a sötét köpenyes! Ouuuupsz...
A karkötő kedves, telt, női hangja úgy hal el, mintha elvágták volna, amint a nemesdzsinn aranysárga, átható pillantása feléd vágódik. A szeme összeszűkül, és haragtól izzik fel egy pillanatra, majd ahogy az izzás kihuny bennük, lassan a töprengőnek adja át helyét... Nem túl kellemes, ahogy a nemesdzsinn pillantása szinte a vesédbe lát...
_________________ Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Beorn the Shapeshifter 2006 júl. 06 csüt., 15:40-kor.
|